vakarózik odabent a fejemben, mit kezdjen ezzel a mindent elborító öngyűlölettel, pánikkal, szégyennel, halálfélelemmel.
így hajnaltájt, mikor már kezd az is stresszelni, hogy mindjárt hosszúhét, délelőtt főzni kell, a pasival is dejó lenne lenni, pláne most,
ha nem nyugszom meg sürgősen, akkor végigkapkodom a holnapot, vagy végig is alszom, annak is csak én lennék a vesztese...
szorongás a köbön, de baromira nem akartam ezt, ittenkém,
már egészen azt hittem, megúszom.
#sokboldogságotmásodunokatesóésneje
Ne gyűlöld magad, nem embert öltél (vagy állatot). Nem hisztike volt ez, hanem egyszerűen nem volt kedved képmutatózni. Nekem ilyenkor az segítene, ha végigolvasnám az esküvő előtti érzéseim. És ha ott lennél, amiatt nem éreznéd jól magad, hogy te még mindig nem esküvőzöl, miveledabaj, stbstb.
VálaszTörlésElmondom, a társadalmi elvárás a baj. Hogy azt hisszük esküvő nélkül szarok vagyunk. Ez egy átbaszás. De én is megkapom, nekem is szar. Tudatosítani kell, hogy nem ez határozza meg egy ember értékét. (Mert, ha igen, akkor jajj szegény elváltaknak :()
Susan Forward: Mérgező szülők
VálaszTörlésHa még nem olvastad, mindenképp szerezd meg.
És még: oriblog.blog.hu
VálaszTörlésNemtom linkelni, de az utolsò elötti poszt: Kitagadott szülők