ördögi lefele rántó spirálok, csudálatos felfele repülések, élmény-maratonok, ragyogó hatalmas lüktető szív identitás, zuhanás a mélybe és tovább, a poklok poklànak legpokla, a napsugaras lànyság... -hullámvasút az életke, megállás az nincsen.
találtam, mit találtam, kerestem jegyzeteket 2 évvel ezelőttről. hogy is voltam, kivel is ismerkedett meg a pasi.
minden voltam, azt hiszem.
más vagyok most, okosabb, többetlátott, máshogyanfélős. de a színeim, azok már akkor is megvoltak.
a pasi annyit írt... érzékletes, hosszú mondatokat, hangulatokat, mindent de mindent meg akart osztani velem, kezdeményezően, figyelmesen, akarással, félsszel... érezte azt a sok színt és életet.
aztán valahogy megfakultam, elvesztem, elvesztettem ezt az egészet. és/vagy neki már nem volt rá szeme.
pedig itt van, bennem, a teljes színskála, a zsizsgő életszeretet... ezt akarom, hogy lássák, ő is, én is, ezt akarom nemelfelejteni.
ezt akarom élni, azt hiszem.
:( :* :)
VálaszTörlés