ma egy éve halt meg a mama.
egy hónap múlva lagzi.
még mindig nem tudom leírni a lánybúcsút.
se semmi más fontosat/érdemlegeset.
még mindig próbálok visszazökkenni, újra koncentrált lenni, túljutni a kötelező minimumok szintjén.
nem sírok, pedig most meg akarnék. (jaja, tudom, nekem semmi se jó...)
tegnap megvolt életem eddigi legjobb szexuális élménye (pedig orgazmus nem is volt benne).
aludtam egy rendeset, végre. (kialudtam a kisvukság nagyját.)
délután van, én meg csak most kezdek magamhoz térni.
szabadnap - úgy kb semmit se tervezek mára, azon túl, hogy regenerálódok valahogy, rámfér. zuhannyal, kiadós reggelivel, 2 ráérős nagyontejes kvval, olvasással, chattel indítottam, eddig stimmt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése