2017. május 6., szombat

marry on

bármennyire hárítok is, törvényszerűen utolért az esküvősdi, majdnemhugom bizony mindjárt hivatalosan is összeköti az életét majdnemsógorral.

finishben vagyunk, megsűrűsödtek a családi csopiban majdnemhugom aranyos érzelmi kapcsolódós kísérletei, bár főleg esténként, amikor valahogy senki nem ér rá - belül mocorog már a késztetés, hogy a legközelebbinél felhívjam, hogy jól kibeszélhesse magából.
lassan túlnövi majd bennem a haragot és elfojtásokat.

a lánybúcsús csopi is felrobbant a héten, picit nem figyeltem és lett 146 olvasatlan üzenetem, ha elnapoltam másnap reggelre a feldolgozást, érkezett még 40.
fürtössel most nem is találkoztunk hosszút, de azalatt megint lemaradtam egy rakás mindenről.

disznó módon megmondtam már előre: bicsibocsi, ki szeretnék maradni belőle. hát, nem sikerült, feladat-jeligéket és oklevéldizájnokat kellett véleményeznem és mindjárt indulok pólót csináltatni a menyasszonynak,
összepakolok,
aztán visszavonhatatlanul is megkezdődik az utazás és a móka.

ha minden jól megy, valahol felszednek kocsival - bár van belőle némi sértődés, hogy nem akarnak házig jönni, mert az már "Pesten vezetés", függetlenül attól, hogy csak azon az úton kéne kicsit bejönni, nyílegyenesen, ahova a lehajtó visz, jobbra befordulni és tádááám, ott lakom.
de nem. tömegközlekedjek én ki a lehajtóig. (nemértem.)

persze ez még mindig a jobbik verzió, tegnap még kötötték az ebet a karóhoz, hogy buszozzak hazahaza (bő 2 óra, kényelmetlenség, pénz), hogy aztán onnan visszakocsikázzunk ugyanide és tovább az ellenkező irányba. hahh, no way, nyilván akkor vonatoztam volna.

meg az is volt, hogy hosszan csacsogtam telefonon az örömanyával - szerintem még sose hívtuk egymást, és sose beszéltünk ennyit, élőben se, nagyon furi (nekem), tényleg mennyire semmi kapcsolatom velük, tényleg nem ártana valamit kialakítani...

persze a pólóméretet pont nem sikerült kideríteni, kicsit lutri lesz.

remélem, àt tudok kattanni fejben, és itthon hagyni a nagy ellenállásomat,

mert szeretnék őszintén együtt örülni majdnemhugommal és jelen lenni teljes valómban, végig.

kihívás on.
szeretetérzés-generátor (remélhetőleg) bekapcsolva.

#drukkoljatok

3 megjegyzés:

  1. Hogy sikerult?

    (Teljesen aterzem amugy a felelmedet, szivbol gyulolom a lanybucsukat es az eskuvoket is. Nem tudom h aki igy van ezzel az hogy eli tul: en egyszer vegig fotoztam a tobbieket; igy pl kihagyhattam ha a vetkozos fiu laba kozul egyem a banant... )
    Szoval remelem tudtad elvezni a torteneseket legalabb egy picit....

    VálaszTörlés