2017. április 14., péntek

random szemezgetés

reggel csak a kiflit hagytam otthon, de például volt agyam előkutatni egy fél kígyóuborkát (a kiflik mellől!!!), pöccre korán elkészülni (az ünnepi menetrend miatt), és a végállomáson észrevenni és kikerülgetni a hajleszbácsi hagyta vércsíkokat-tócsákat (még mielőtt észleltem volna, hogy helyzet, mentő, ténylegvér, stb).


egy először normálisnak tűnő jólöltözött srác értelmetlenségeket ordibálva oldalba húgyozta a munkahelyemet.


bár pirosbetűs ünnep, meglepett minket az exfőni, köszönés helyett lecseszett egy olyan dolog miatt, amiről a másfél év alatt egyszer sem hallottam még (és amúgy faszság is), majd lecseszte a fiúkat is, mintha még a főnökünk lenne (és mintha lenne olyan szabály, ami tuti nincs, mert faszság, de mindegy). napi szürreálunk' add meg uram nékünk, hesteg.


szerintem még mindig van a tavalyi gyászból, sokszor felötlenek csak úgy részletek, egy-egy haldoklós kép, egy-egy éjjeli telefon emléke, ami görcsbe rántotta anno a gyomrot... anyám zokogó hangja a vonal végén, a páni félelem apám szemében, vagy a mamika fura fáradt szemesárgája... csupa váratlan villanás.
múltkor már elpakoltam a nagymamás vászonképet, nem kell most mellé még külön emlékeztető.


eszembe jutott, hogy hétfőn családi hagyomány szerint megint várni kell a locsolókat, és tuti jön anyám gyerekkori haverja, a púpos, sánta, büdös (és ellenszenves) természetgyógyász (a perverz nézésével), és megint bájcsevegni kell vele, és megint nem akar majd továbbindulni, és jujj. a hideg ráz attól a csávótól.
tőle tudjuk pl, hogy nem szabad sokat a temetőben időzni, mert a bizonytalan holtlelkek rátapadhatnak az emberre, aztán hazahurcolódnak vele és kísértik meg szívják az életerejét.
(ugyanitt mit csodálkozom, hogy anyám egyszer kidobálta az összes keleti spiritualitásról, más vallásokról, hasonlókról szóló könyvünket, hogy az energiáik ne ütközzenek a katolikus hit energiáival a házban,
vagy hogy apám anno kiselőadást tartott nekem valami "ártó szellemek és a betegségek, pl rák" összefüggéseiről, vagy miről - most nem is ugrik be már, de nagyon váratlanul ért a gondolatmenet.)


múltkor elindultam volna fürdeni, miközben a tvben valamelyik xedik Transformers film ment (amit sosem értékeltem), csak még lekuporodtam a földre a töltőn lévő telefonomra rákukkantani, és véletlenül úgy, ahogy voltam, cuccokkal a kezemben ottragadtam vagy negyven percet. akkora blődségek sorjáztak benne gyors egymásutánban, hogy egyszerűen nem tudtam nem nézni. de így kábé tátott szájjal.
nagyon vicces volt.


a tegnapi eső színeiben és illatában már egy nyári záporra hajazott, csak épp rohadtul hideg volt hozzá. szerettem. (naná, eddig valahogy mindig megúsztam, hogy elázzak, kopp-kopp.)

9 megjegyzés:

  1. Miért engeded be azt a locsolót? Én ilyenkor mindig leléptem otthonról, én is rühelltem öket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hátöö... ez nem opcionális és sosem volt az.

      anyám házában anyám barátjával anyám szabályai szerint, ahogy az illem megköveteli.


      még életemben nem jutott eszembe, h akàr máshogy is lehetne... (és, mivel a kommented teljesen ledöbbentett, ezt nyugodtan vehetjük biztosra! :D )

      (mondjuk ez inkább szomorú, mint vicces.)

      Törlés
    2. De ha lelépsz anyád házából húsvét hétfőn-pontosan azert, mert tudod, hogy elvárja, hogy betarts egy ilyen szabályt-, akkor már nem kell betartani azt a szabályt :)

      Törlés
    3. Bocs, de ezt én se értem. Az nem csak az anyukád háza. Hanem a te otthonod! Odatett le a gólya :). Nem volt választásod.

      Sosem értettem hogy lehet ilyen mondatokkal példálozni, "zsarolni" hogy ez az én házam itt az lesz amit én mondok, amíg az én kenyeremet eszed addig azt csinálsz amit mondok.

      Jó már nagy vagy. :) Külön élsz. De otthon a szobád az a te várad még mindig. Az Nádja felségterülete ott az van amit ahogy te szeretnél persze hangyányit alkalmazkodva hisz van a társas együttélésnek szabályai.

      Ha azt nem tartják be a szülők akkor pl a kisebb gyerekük akik kivan szolgáltatva neki, hogy hova menjen, hova bújjon ha már a szobája se menedék neki pl ilyen szituban mint a locsolkodás.

      Megjegyzem én is utáltam világ életemben. Csak a rokon kisgyerekek locsolhattak, idegenek nem. Anyukám ha annyira akarta őt igen. De én ajtómat magamra csuktam és nem volt hiszti hogy gyere már mert itt van ez meg az locsolni.

      Törlés
    4. Te biztos majd nem fogod ez a hibát elkövetni a gyerekeddel szemben mint az anyukád!

      Törlés
    5. :DD komolyan van olyan, ahol a gyerek szobája az ő vára?!

      egyrészt nekünk végig közös szobánk volt tesómékkal,
      másrészt miután már elköltöztem, hiába csináltak nekem külön szobát, raktárnak használják meg oda teregetnek, meg ugye a harmonikaajtó nem igazán csukható, és bárki bármikor bejön, ha úgy gondolja... meg minden ki- és lehallatszik, és am is belátni.

      milyen saját vár? :O


      no meg pl ha a pasi is ott volt, nem alhattunk közös szobában és nem nagyon szabadott félrevonulni kettesben. egyszer a nappaliban, a kihúzott kanapén aludtunk, ami egylégterű ugye az étkezővel, konyhával, lépcsővel, az emelet nagyjával is, sőt mivel anyámék és a mama szobaajtaja mindig nyitva van, így tulképp azokkal is... no és a külön takaró ellenére, meg h am mindenki ott járkált és végig szem és fül előtt voltunk, oltári sértődés lett belőle.


      és ha anyám megsértődik, betart,
      ha meg betart, nem fog segíteni, mikor esetleg szükségem lesz rá (és akkor nemes egyszerűséggel éhen halok/utcára kerülök.)

      Törlés
    6. pl mikor 2 hónapig kórházban voltam, 1x se jött be. apám 1x, de hamar faképnél is hagyott, mert összevesztünk.

      a hugaim meg az akkori barátaim hoztak nekem kb heti 1x vmit a boltból és annyi volt.

      marhára nem volt vicces.

      Törlés
  2. Szia,

    hogy vagy, hogy teltek az ünnepek?

    Az előző posztban olyan jókedvűnek tűntél. Sok olyan napokat neked!

    :)

    VálaszTörlés