haladunk

a hetet ugye a paródiaszerűen hullámvasutas nyomi hétfő nyitotta, amit némi törzsben bandázással zártam, kárpótlásul.

a keddi meló botrány volt egész koradélutánig, beszélni se érdemes róla, csak, hogy letudtuk. mondjuk az egyik kolegina, akit nagyon szeretek, tanúja volt egy wtf szitunak és utána hozott nekem csokit, hogy feldobjon, mekkora cukiság már tőle!

szerdán még nagyon bambultam a reggeli kv-m fölött, amikor fürtössel lechateltünk egy spontán talit. megint órákig tartó világmegváltás lett.
délután értem haza, sikítófrászt kaptam a lakástól (hogy lehet, hogy hetente ennyire leamortizálódik?!), 2x megjártam a közeli jysköt, becserélni az ágytakarót, majd a paplant is, egy duplára (kettőre szétpatentolható 4évszakos, aww), majd egy másikat is, párnákért.

csütörtökre mind kimosva, meg egy sötétruhás adag és a lepedők is.
délelőtt találkoztunk végre a lányokkal, a héten először (ennyit a lakótársságról), mindenki elcsacsogta, mizujság, aztán mentek is. utána befigyelt némi pakolás, takarítás-szerűség, de még mindig vár rám egy teljes szobaátrendezés (nem a bútorok, habem a cuccaim lesznek átlogisztikázva, az a nagyobb falat) meg 6 adag mosnivaló, ami a mi gépünk 2órás normálprogramjával xtra kihívás lesz.

ma úgy jöttem dolgozni, hogy nyaff, álmi vagyok, minek kell ezt (minek kellett későig filmet nézni, khm), és alig vártam, hogy reggelizhessek.
akkurátusan ki is pakoltam mindent a kis zöld kockás konyharuhámra, majd ahogy nyúltam volna a kiflikért - nincsenek. na, mondom, beraktam volna a szekrénybe? nem. a hűtő környékére? oda sem.
kellett még egy perc, hogy döbbenten konstatáljam: én azokat a kifliket biza otthon felejtettem.
pont a piros betűs boltzáras ünnepen, pont aznap, mikor ebédre is csak egy negyed grillcsirkét terveztem - kiflivel.
bánatosan benyomtam magában az összes felvágottat, amit a szendvicshez hoztam, meg találtam fehérjeitalt is a szekrényben... mondanom se kell, hogy őrülten szénhidrátot kívánok azóta is. nyaff.

persze most, hogy lassan nyit a büfé, már nem tűnik reménytelennek a helyzet, csak bosszant a felesleges költekezés, mikor pedig most jóelőre készültem, hogy ne kelljen, és így is becsúszott már a hónapban egy csomó luxiság.

holnap elvileg a koleganő melózik helyettem, most cseréltünk először napot, (persze még mindjárt rákérdezek), hát, egy cseppet se bánom.
szerintem az albinak fogok nekiesni, meg mosni, amennyit bírok.
húsvétozni meg vasárnap a családnál.

még mikor exsemmiséggel éltem, volt pár év, hogy a húsvétra is lelkesen előre készültem, de valahogy idén pont nem érdekel. se kalácssütés, se főtt sonka és tojás, se ajándékozás, se díszítés.
nem jó ez így, persze, mintha kicsit kiégtem volna, érdektelen vagyok, elmegy mellettem, mintha mi se történne... de hátha nemsoká visszazökkenek egy jobb kerékvágásba, és akkor majd... nem tudom, valami.
lelkesebb leszek?

egyre javulok amúgy, erősödöm vissza, szóval bízzunk benne, hogy újra lesz valódi életkedvem is.