2017. április 23., vasárnap

pihenőnap

aludtam kb 11 órát, a biztonsági ébresztőm előtt 5 perccel keltem, pedig. azt hiszem, ez jó.
aztán egyből szembementem a kishugommal, hogy hát nemár, hogy 4-re akarjanak uncsitesónkhoz érni (én 5-kor legkésőbb már indulnék haza...), kötöttünk is egy kompromisszumot, de semmi kedvem. pedig ez is jó.

miután kikeltem az ágyból, spontán zokogni kezdtem. azt éreztem, dühös vagyok, de fogalmam se volt (és azóta sincs), miért, mitől, kire vagy mire. 

annyira sírtam, hogy én nem is értem.
még a kvmért menet is.

most jó dagadtak és vörösek a szemeim, haha, legjobb smink. (nem.)

lehet, hogy a rossz közérzet miatt?

még ma is fáj a karom. a vérvétel óta. pontosabban, mire akkor hazaértem, kezdett fájni, de hogy így a nyolc kiflit, amit vettem, alig bírtam vele megtartani, 
pár órán át fogni se nagyon tudtam, még jó, hogy inkább ledőltem és nagyrészt àtaludtam, ugye. erre nem voltam felkészülve, hisz simán ment, egyszer szúrtak, estöbö.
na, és azóta hasogat, attól függően, használom-e vagy hogy tartom, ami, hát, elég zavaró már.

a fejem is fáj, ráadásul a tarkómnál, amit nem szokott, az is hasogat és az is zavar.

meg hideg is van. (sokkal több ruhában sétáltam, mint gondoltam, hogy kéne, mégis vacogva értem vissza.)

és folyik a vér, és zutyogtatja a hasam, meg azért bele-beleszúr, pont hogy kellemetlen legyen, de gyógyszert még inkább ne vegyek be.

nem nagy dolgok, de a komfortérzetemet így együtt asszem agyoncsapták.


köbö két órája nyomkodom a netet az ágyamon fetrengve, és egyre kevésbé látom magam, ahogy összekészülök holnapra, bevásárolok és nekiindulok a családi talra. (a főzést már átcsúsztattam estére, amúgy se tudom, mit kéne.)

semmi kedvem semmihez - vagyis de, valaki jöjjön át és simizze a hátam, miközben filmet nézünk. ahhoz nagyon is lenne...


szóval így nem világvége, nem panasznap, de ez van. tök jogosan nyüssz és nyaff, ha kezelhető is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése