2017. április 22., szombat

a kimaradt jelenetek part2

kedden csudahatékony és kisimult is voltam, valahogy adta magát a nap ritmusa, elszöszöltem az otthoni dolgokkal, előkészültem a melóra, megnéztem egy filmet, amit már kinéztem magamnak, aludtam egy jót délután (pedig nem szoktam), és random befizettem magam a fitnessbe egy gerinctréningre.

pont elcsíptem a legutolsó szabad helyet, 30 másodpercen múlt. besza-behu kategória, a teltház ellenére szuper, figyelmes oktatóval. humora is volt, persze senki se tudott még egy mosolyt se megereszteni, de attól még értékeltük...

sose szokott velem előfordulni, mivel nagy mumus, úgyhogy nagyon meglepődtem:
hogy jé, 1 alkalomnyi táncikálás után egyszerűen kívánta a szervezetem a mozgást.

ezt meg már rég ki gondoltam próbálni, erre pont megfelelő időpontban is volt.

és iszonyú büszke vagyok, és jólesett.

(és hát ja, ezzel teljes ellentmondásban alvás helyett meg jött az üvöltve zokogás. jupiájé. de akkor ez ilyen.)


szerda-csütörtök dolgoztam, fáztam, nyűglődtem, teljesítettem, amit feltétlen muszáj volt... gondolom, hasonlókat éreztetek ti is.


a péntek a meglepik napja volt.
elmentem laborvizsgálatra (szintén történelmi pillanat!!!),
háromnegyedre volt időpontom, ehhez képest félkor már a kapun léptem kifele. ilyet még nem is hallottam... még kábé a sorszámomat se volt idő megnézni, már szólítottak is, azt se tudtam, hova, mit, merre, annyira pikk-pakk történt minden. ráadásul normálisak, kedvesek is voltak.
mit szóltok?

a hirtelen nyert szabadidőmben megint aludtam egy jót.

délután csekkoltuk egymást a pszichonénivel, jónak tűnik, megyek jövőhéten is. persze kemény volt.

majd anyám azt találta mondani  magától a telefonba, hogy gondolkodott, és lehet, hogy jópár hibát vétett ellenem, és majd szeretne erről beszélgetni.
(köpni-nyelni nem tudtam.)

aztán fürtössel taliztunk egyet, jó volt beszélgetni, csak kockára fagytunk.

este csúcsra járt a pms-em, reggel fájt, hogy ma is kelni kellett és melózni jönni, majd megjött,
bármelyik percben el tudnék aludni, itt tartunk.


bocs a katyvaszos beszámolóért, de valahogy vissza kellett ülni a lóra, inkább erőltettem és ez lett, mint hogy esetleg beragadjak a nemírásba. összeszedetlen, ezért utálom, ugyanakkor legalább nem vész a feledés homályába.

na, megyek, zombulok tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése