2017. április 26., szerda

draftposztok zanzája

"telve az életem az esküvős nyomasztással, hiszen két menyasszony és két vőlegény büszke "tulajdonosai" vagyunk, megy a tervezgetés, szervezkedés,
de hát roppantul megnehezítik, hogy velük örüljek.
viszonylag idegen férfiak is képesek megkérdezni ennek kapcsán, hogy és én hogyhogy nem megyek férjhez.
(anyátok.)
és kifejezni sajnálatukat.
(volt, hogy egy napra 2 ilyen alkalom is jutott.)
nem tudom, miért érzi mindenki kötelességének, hogy először tapintatlan legyen, majd sajnálkozva hozzátegye: majd csak neked is összejön végre/egyszer, drukkolni fogok.
mintegy kifejezve, hogy hát igen, para, hogy még nem.
anyám is rendszeresen "bátorít", hogy minden nap imádkozik érte, hogy nekem is sikerüljön férjet találnom.
kishugomék meg a kissógor unokatesóit ajánlgatják, hogy na, majd jól össszeboronálnak.

közben finoman tolják mellé, hogy hát ha nem így élnék, ha járnék templomba, vallási közösségbe, lefoglalnám magam, hogy szerintük azért vagyok defektes, mert a fővárosban élek és az elrontott (itt külön kedves, hogy defektesnek tartanak), hogy biztos egész nap nem csinálok semmit, hogy biztos csak kocsmázok és link alakokkal barátkozok, hogy...

hogy mi? hogy nem találom a hangot velük, mert minden alkalommal megbántanak, éreztetik, hogy hát így, ahogy vagyok, nem vagyok teljesértékű ember?

hogy továbbra is az megy, hogy ha nem akarok kimaradni az infókból, a családi életből, menjek haza?

hogy rám nem különösebben kíváncsiak?"


"nem "készültem", nem lehet előre kisakkozni, hogy fog hatni a családozás pölö. (màr hogy ennyire...) vagyis az ember sejti, hogy x dolog meg fogja viselni, de csakis utólag derül ki, mennyire.

főleg a magány alattomos.
mert mondjuk eleget, sőt, bőven sokat vagy emberek közt, az viszont nem tudatosul, hogy ezek a találkozások sorra kivesznek belőled, míg már azt nem érzed, szinte nem is létezel, mert "senki sem lát" és tükröz vissza és veszi tudomásul a határaidat.

ettől bekerülsz egy légüres buborékba, ahonnan mintha nem lenne kiút.

egyszercsak már szinte megfulladsz a szép csendben begyűrűző érzésektől, amiket nem tudsz hova tenni.

nem tudom, megfogalmaztam-e így valaha, de nagyjából ez történik.

vagyok én, minden instabilitás ellenére egy konkrét személyiség, és bekerülök egy közegbe, ahol folyamatosan és következetesen "támadják, sőt, megtagadják" azt, aki-ami vagyok.
egyrészt (főleg burkolt) lekicsinylő beszólásokkal, másrészt azzal, hogy mintha egy teljesen másik emberre reagálnának.
tehát nem azt a személyiséget tükrözik vissza, aki nádja.

tulajdonképp érvényteleníteni próbálják a létezéshez való jogomat.

én meg nem tudom elég jól láttatni magam. bevédeni a határokat. satöbbi.

itt ez a nyomi élethelyzet, hogy a pasi, az összeomlás, a krízis, ami kudarc, szégyen.

most nincs alapom képviselni az értékeimet. az önmagamhoz való jogomat(?). olyan ez így, mintha nekem ebben a helyzetben nem szabadna, hogy igényeim legyenek, se határaim, se semmim,
és egyrészt pl a családom ezt érezteti velem, másrészt magam is ezt érzem belül, és ehhez igazítom a viselkedésem.

tehát én is csinálom. szó nincs róla, hogy ezt csak mások teszik velem.

ellenben az, hogy mások mit tesznek, az önmagában nagyon durva.

a megoldás meg az, hogy:
-kibogozom, mikor mi történt
-megértem, kinek-minek mi volt a szerepe benne
-kitalálom, hogyan hozom helyre
-meg azt is, hogyan védem ki, hogy megismétlődjön.

fú, de nagy ördöngősség... (nem, de amúgy meg de.)"

12 megjegyzés:

  1. Kerdezhetek egy csunyat?
    Szted mi volt elobb, a tyuk vagy a tojas? Mert anno amikor a pasival voltatok, akkor nagyon duhos posztokat irtal h bezzeg az exe, hogy ott gyereket vallaltak tudatosan 3-4 honap utan es hogy teged meg nem akar elvenni, meg van minden h penz, tanulas, lakhatas ize; kvazi minr kifogas.

    Akkor es ott azert volt fontos h hazassag legyen meg haz meg gyerek meg kiskutya mert te ezt szeretned, vagy azert, mert otthonrol ezt nyomatjak?

    Amugy ez tenyleg kurvara csunya. Annyit megmondhatsz sztem anyadnak, h attol meg senkinek nem lett ferje mert videken lakik vagy mert templomba jar. Gondolom ha a kishugaid a templombol akasztottak le vkit, akkor az nem azert volt mert templom, hanem mert egy kozossegen belul megtetszettek egymasnak (legalabbis merem remelni, h nem 1860 van es osszeadtak oket a csaladok).
    Szoval erted, Bp nem a ferto csak a fovaros. Itt elsz, itt dolgozol, itt keresed meg a kenyerre valot. Otthon jobb lenne? Lenne munkad? Vagy anyad adna penzt? V ezt hogy gondolja? Vagy ugy, h 2017ben egy tanult lany az nem dolgozik, hanem szul annyit, amennyit az Isten ad, a reszeges ferjenek, aki csak kicsit csalja meg kicsit veri meg?

    Fogalmam nincs h mennyire durva a kornyezeted, ahonnan jossz, de ha ennyire, akkor minden okod meg van arra, h karacsonyon kivul max a temetesekre menj haza. Ez durva, de tonkretesznek teljesen es ehhez semmi joguk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ebben pontosan az a csapda, hogy a nagyját nem nyíltan csinálják ám.

      ha direktben rákérdeznék, nyilván az lenne a válasz, hogy hát dehogy, persze hogy nem vagyok értéktelenebb ettől, ők nagyon szeretnek, ők elfogadnak, stb...

      ellenben továbbra is ugyanaz menne a felszín alatt.

      az egész egy alattomos, undorító, nem is a tudatosság szintjén zajló folyamat,

      és pont ettől szörnyű. nehéz ám tetten érni az ilyesmiket.

      pl nekem most több napba telt, hogy egyáltalán leessen, mi a frászért vagyok szarul.
      pedig hányszor átestem már hasonlóm és elvileg tudtam, hogy valami a családozástól... aztán alig tudtam visszafejteni így is, hogy mi.

      direkt állításokkal vitába lehet szállni, indirekt, sugalmazott, éreztetett dolgokkal viszont...


      és a másik, amivel kezdeni kell valamit, hogy ezeket én már mind belsővé tettem, a saját fejemben éppúgy jelen vannak, szintén nem tudatosan, de a viselkedésem, a helyzetértelmezésem és az érzelmi reakcióim nagyban befolyásolják.
      elég rémisztő belegondolni, hogy pl férjhez akarok menni,
      MERT mélyen kódolt, hogy akkor lehetek én saját jogon én, meg akkor leszek biztonságban, meg stb,
      aminek aztán marhára semmi köze a valósághoz, a saját személyiségem véleményéhez, etc. és még mennyi ilyen alapjaiban téves vágy, hiedelem lehet elrejtve a fejemben, jó ég.

      és attól, hogy tudom, attól még nem szűnik meg, és a gyakorlatban nem vagyok képes minden időpillanatban észben tartani és azt mondani: állj, ez hülyeség.

      fujj.

      Törlés
  2. Hát... Nem akarlak elkeseríteni, de ennek soha nincs vége, mert ha a férj majd pipa, akkor jönnek az 'ééés mikor lesz gyerek? ' kérdések.... Én épp most hétvégén osztottam le a családot, hogy mindenki takarodjon ki a méhemből :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ajj, rémes. mondjuk a gyerek téma nálunk pont nem téma,

      de gondolom hasonló élmény, úh együttérzek.

      Törlés
  3. Kérdezhetek egy párat?
    Hátha...

    Mit szeretnél a legeslegjobban, mi a legnagyobb vágyad?

    Ha mondjuk nem tudjuk még, hogyan, de egy csapásra mindez hirtelen megoldódna, mi lenne másképp? Miből vennéd észre? Miből vennék mások észre rajtad? És még miből?

    Mikor volt legutóbb, hogy már legalább egy kicsit így volt? Hogyan csináltad? Milyen tulajdonságaid segítettek meg abban, hogy ez sikerült? Mire vagy a legbüszkébb?

    Van olyan, amit azóta is csinálsz és bevált? Amit még nem, de el tudnád képzelni?

    ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na, ezzel aztán jól feladtad a leckét :D

      ezen nekem még gondolkodnom kell.

      am a helyzet súlyosságát sztem mutatja, h a reflexválaszom az lett volna: egy férj :/

      Törlés
    2. (persze nem én lennék, ha nem nevettem volna nagyon a reflexválasz abszurditásán,
      úh nyugodtan nevessetek velem :D)

      Törlés
    3. És ami olyasmi, ami a te hatáskörödbe esik? :)

      Törlés
    4. hát, mondjuk az, h olyan életet tudjak csinálni magamnak, ahol biztonságban érzem magam, viszonylag stabil, működőképes vagyok és ki tudom elégíteni a saját szükségleteimet, sőt, elhagyom végre a Maslow piramis alját!

      de h ehhez mi kell, az még nem látszik, most ilyen 22-es csapdájának érzem a helyzetet,
      mert ezek hiánya akadályozza azokat a cselekvéseket, amikkel biztosítani tudnám őket.
      szóval azt még mindig nem tudom, hogy fogok eljutni odáig, csak azt, hogy valahogy muszáj lesz.

      ennek a hülye helyzetnek mondjuk egyik alternatív megoldása lenne, ha nyernék a lottón egy óriásit,
      mert pénzen igenis lehet boldogságot venni, pl intenzív pszichoterápiát, biztos lakhatást, készételt, ha épp nemevősben-nemműködősben vagyok, programokat másokkal, könyveket, időt :D

      Törlés
  4. Én anyuka vagyok,igaz még viszonylag kicsi gyerekekkel.Nagyon remélem,hogy nem leszek majd nyomulós.:D Bár néha azt látom rajtuk,hogy már most nyűg ja osztom őket.Mert pld.minek fogat mosni...
    Szóval lehet naív vagyok,de szerintem az anyukák jót akarnak a gyerekeiknek.Maximum szarul tálalják.:D
    Ilyen élethelyzetben nem vágyik esküvőkre az tuti,de mondjuk a mai világban ott lehet a legjobban ismerkedni.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hátöö, a legutóbbi esküvőn 2 db facér hímnemű volt, az egyik százhúsz kilós, a másik végig be volt állva, már nem emlékszem, milyen drogot tolt, pedig hajnalban kínálgatta is :D
      szóval nem értelek :D


      az anyukák meg nem egyformák.
      hogyismondjam: engem nem vigasztal, h szeretett és jót akart, mert közben megbocsáthatatlan dolgokat művelt, messze nem a 'mossál fogat' kategóriában.

      Törlés
    2. Rossz esküvőkre jártál eddig.;D
      Írtam is,hogy naív vagyok.Sajnos tudom,hogy nem minden anyuka jó...

      Törlés