tmi

el akartam még újságolni, hogy és egy összeillő, finom, barackszínű csipke fehérneműszettet viselek az amúgy agyondicsért outfit alatt,

mert bár nem látják, én tudom és jó érzés...

(meg mert fene se gondolta, hogy önmagában a mai öltözékem is elég lett volna, tényleg annyian szóvátették.)

node.


most meg itt a szokásos feszengés, hogy nagyobb dolgom támadna, és így már nem csak az zavar, hogy közönség van hozzá (francos nagy ötlet ám az alul-fölül nyitott, egylégterű fülkesor, tényleg), hanem a tény is, hogy otthon hagytam a nedves wcpapírt, pont, mikor világos csipketangát húztam, és mivanha (nem szokott olyanha lenni, de maga a tudat, hgrrr).

tudom, hogy ez inkább kényeskedés meg paranoia, de ez se segít. bezzeg a kishugom anno nem zavartatta magát még a barátnői előtt sem, felváltva trónoltak, míg a másik a bidén várakozva magyarázott, premier plánban. belém valahogy több szemérmesség jutott, engem már az esetleges hangok is feszélyeznek, jajjcsakmegnehallják.

vajon ezt mások hogy csinálják? őket nem zavarja? jó ég, tudom, mennyire tmi, nem is hoztam még fel ezt a kérdést sose...

(zavartan nevetgél, vagy mi, de elgondolkodva.)


ui.: én próbálkoztam oldaltöréssel, de nem mutatja a blogger, hát bocsi...