2017. március 19., vasárnap

tervek így màra

alvás, talpig csutak, reggeli, kv, jópofizás, szörnyülködés, napfény pipa.

lassan regenerálódok a munkahét után. (hát eskü, ilyen kemény még sose volt, szimfonikus zenekaros sirámokkor se, màr az első két napba belezsúfoltunk vagy màsfél hard hetet.)

ehhez viszonyítva megelégszem azzal, hogy a hugaimmal mozizzunk. tényleg.
össze-vissza ennyi bőven elég lesz.

(mert most, úgy tűnik, el is indulnak. ja, ez a kariajink hugomtól amúgy, az malmok meg a lassanőrölnek.)


hol van az már, amikor pörögtek a dolgaim, amikor azt hittem, király vagyok, leszek... már, aktuálisan nem hiszek semmit. mert nem merek.


lesz-e vajh olyan, amikor megint? csak mellesleg, félszegen, költőileg.



és akkor mozi.

3 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. a Kincsemet. lekötötte a figyelmünket, a csajok többször sírtak is rajta :D

      viszont engem a vége mélységesen felháborított, azóta is itt puffogok...
      (még nem döntöttem el, merjem-e ajánlani, szerintem nem igazán jó)

      Törlés