azt kéne. húzom is a széket a fényt követve itt, az erkélyen, ahol vagyok, a lábamat még éri.
nem mondanám, hogy jó. inkább, hogy teljesen össze vagyok zavarodva, január óta ide jutottunk. ülök a kis életem darabkái közt a káoszban, és megengedek magamnak néhány fáradt sóhajt.
fogalmam sincs, mi lesz, hogy lesz, amit utálok, már anyám is azon röhögött, hogy neked tavasz környékén nem szabadna semmit, zsinórban sokadszor dől össze a minden. hát köszi.
fog küldeni rántotthúst, az is valami.
van ez az élményvilág, hogy úgy keresem a helyem, és annyira szeretnék már valami stabilitást, valamiféle alapot, és akkor így sose. de nekem ez mért nem.
tiszta depressziós, szorongató helyzet.
sikerült ezt a többfrontos krízisállapotot összehoznom, jól a fejemre is nőtt már, és legalább kisírhatnám magam, és akkor még az se.
és a napsütés se, mert a szelet meg utálom.
semmise.
#fujjdefujj
#életkemittecsinálsz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése