jóságok

azok is vannak azért.

egyrészt, hogy letoltam a hétfő-keddet, like a boss.
már önmagukban is aztaqrva kategóriásak, de hogy alvás nélkül, eleve depisen, a hugicámtól meg a pasis történésektől is kiborulva, a keddet ráadásul macskajajjal...
ezekből egy is elég lett volna, hogy hősnek érezzem magam, vállveregetés van.

aztán, hogy kaptam szendvicset, pogit, sütit, teát, kvt, kedves mosolyokat és gesztusokat, ez a banda jöhetne máskor is. plusz egy réglátott kedves ismerős is megjárta a helyet, lehetett örülni egymásnak.

jólesett látni otthon a csajokat, ölelgettük is egymást, meg újcsaj pl simán csinál olyat, hogy molyolok valamit a földön, és nyom egy puszit a fejem búbjára futtában. szokatlan ez a közelség, de el tudom viselni... (naná.)

mintegy mellesleg kiderült, hogy mi a cukiféle szülinapi ajim (tekintsünk el tőle, hogy már március van): vett nekem is piros kenguruzsebes pulcsit, mint amilyen nekik a suli miatt van és ugyanúgy rá fogja nyomatni a nevem. (ez egy nagyon aranyos, szentimentális ötlet, önmagában boldoggá tett. hát még ha egyszer meg is kapom, haha!)

meg hát nyilvánvalóan öröm és boldogság a kishugom öröme. (még ha ehhez kellett azért pár nap...) repdes, ez egy. irtó romantikus az egész történet, ez kettő. kissógor végig a zsebében tartotta a gyűrűt, mióta kézhez kapta és várta A pillanatot, például. és a harmadik, hogy ők ketten valami ritka romlatlan, már-már naiv módon fogjàk összekötni az életüket, a mai világban ez annyira nem jellemző.
és a kissógort mind szeretjük, kölök még, az igaz, de ígéretes is, meg jófej is. estébé.

és tegnap este véletlenül voltam színházban főzés helyett
("nem tudok menni, odadom ajándékba, csak ne vesszen kárba"),
ezen,
hát gyerekek, szuper volt. abszolút megérős.

ma meg nem csak szétcsicseregték a madarak a hajnalt, de meg is hallottam végre, és jövő hétre jóidőt mondanak, van tehát mit várni, jószívvel.


nektek meg péntek! juhú, gondolom.