fú, ezt muszáj megmagyaráznom

"mikor emberek arra célozgatnak, hogy egy ligában játszom holmi nemférfiakkal"

egyrészt apám tavasszal (ominózus "túl jó ez a pasi hozzád képest"), másrészt apám most, miután a férfiatlan hímnemű munkatárssal látott lelépni, no és hugom is ("randa alacsony férjed lesz"), ha már itt tartunk.

de leginkább a következő sztori.

törzs ugye egy barátságos hely, az ember könnyen szociális, random el lehet ott dumcsizni egymással. volt is két srác, akikkel a nagy bandázásban összetegeződtünk (többekközt, csajokkal is, stb).

megint összefutottunk, helósziamizu. jött valami haverinájuk is.
na és lelépett az egyikkel máshova kicsit, hogy a "nyomisrácot" érvényesülni hagyják. annyira átlátszó volt, annyira röhejes. épp csak nem kacsingatott hozzá, de ott még kitérdekelt.

nyomisrác amúgy annyiban volt ránézésre nyomi, hogy alacsony, nagyon pufi, szakállas, kicsit tán esetlenke. (nem túl jópasi, no.) nyilván nem esetem, de nem is akartam tőle semmit, meg az se derült ki, ő akarna-e, bejönnék-e.
(és itt jegyezném meg, hogy ettől függetlenül még lehetne férfias, azzal felül is írhatná a kinézetét, az esetlenség is lehetne helyzeti, kémia meg nem csak azzal van, aki ránézésre jóképű, illetve jópasik nagyjával sincs kémia, így nem jönnének be, tehát értsétek jól.)
fel sem merült adott kontextusban, értitek...

olyanom volt, hogy igyunk egyet, és ő meg így simán mondta, hogy oki, elfogadja, hogy meghívjam, úgyis hóvége van.
(az mondjuk alap, hogy ha eddig be is jött volna, innentől kiírja magát a férfitérképemről, vannak udvariassági minimumok...) tehát innentől számomra (is) nyomi, ha férfiasságból mérem, ez ugyi itt kiderült mintegy mellesleg.

haverináék jöttek, később nyomisrác elköszönt. mire a csaj így nekiállt, hogy na de petiiiii*, hát hova mééész, hát ne hagyd itt a nádját egyedüül... szegény ittmaradjon csak ííígy?

én meg így néztem, hogy wtf, csaj, ha eddig nem is éreztem volna, hogy nempálya, most már tutkóra meglenne. jó, hogy az arcunkba nem mondod, hogy "tudod nádja, peti egy lúzer, aki nem tud csajozni, és köbö te vagy az első nő, aki szóbaállt vele, és ezt se értjük, miért, de addig rugdaljuk, míg le nem csap az esélyre".
szóval hogy így kábé megalázta előttem.
qrva kínos volt szegény srácnak, feszengett is rendesen, szóval nem én fixálódtam a témára.

ha ez így nem lett volna elég, haverina később még odajött és nekem szegezte a kérdést: de és nááádjaa, amúgy neked bejön a petiii???


fúbazdmeg.
na, ezen vérig sértődtem.
hogy úgy mégis miből gondolja, hogy a szerinte is lúzer csávóka az én pályám lenne?! minek néz?!

és belevágtam a képébe, hogy nembazdmeg, épp most raktam ki egy 186 centi magas izmos szőke tűzoltófiút, a peti értelemszerűen nem jön be, szóval nem értem a kérdést!
és így néztem rá lesajnálóan és gyorsan le is léptette magát, aztán nem jött többet felém.

jó, hát be voltam csípve, meg váratlanul is ért, de azért a pofátlanságnak is van határa. addig nem nekem volt kínos, onnantól viszont álljonmegamenet.



és ezen úgy felqrtam magam, hogy itthon kb remegtem a dühtől, mikor eszembe jutott. (most is.) anyádat szóld le, kiscica, ne tőlem várjál szánalomszexet a nyomi haverodnak.



önmagában a sztori jelentéktelen, napi száz ilyesféle semmi súrlódás megeshet, ha sok emberrel beszélsz, de pont most pont nálam ez volt az uccsó csepp,

most kezdtem el rettegni, hogy tényleg igazuk van apáméknak.



szerintem amúgy is terhelt a hozzáállásom apám nemférfi mivolta miatt.
ez már két éve, mikor a pasit megismertem, is feljött, hogy ugye eléggé férfi? ugye megvan a kiállása, határozottsága, magabiztossága, tud falhozvágni, stb, stb... mert én ugyan nem járok úgy, mint anyám, tutira nem!!!


na és itt a rettegés, kétség, hogy ha a pasit elengedem, akkor esetleg mégis,
mi van, ha örök boldogtalanságra ítélem magam a döntéssel...
pff.
ne tudjátok meg...



*értelemszerűen a nevét megváltoztattam.