2017. március 3., péntek

bevalljam-e

hogy mennyire félek. magamtól, a naptól, hogy hogy lesz ezután.

egyre rosszabb ugyanis, nem részletezném inkább, miket érzek, milyen szuperebbnél szuperebb állapotaim vannak (a héten, az elmúlt kettőben, úgy összességében mostmár),
de nagyjából csak egy hajszál tart vissza a teljes vállalhatatlanságtól,

és azt is inkább nevezném szerencsének, mint saját akaratnak.


#gázos
#szániságvan
#nembiztihogykéne
#márminthogyposztolni
#dehanemventillálomvége

1 megjegyzés:

  1. Annyira szeretnék segíteni de még írni se tudok mit.. Olvaslak régóta sajnos én nemtudok olyan szépen fogalmazni érzéseket gondolatokat leírni mint te. Csak tudd gondolok sokat rád! Egy vigaszt tudok csak:elmúlik. Ölelés

    VálaszTörlés