nehezen viselem

ezt az egészet. amúgy.

hogy most ez kábé az átrendeződés ideje, és fogalmam sincs, how to felelősségteljes egyedülélet (Lenszi nyomán).

hogy itt sikít bennem az 'én erre nem voltam felkészülve' és meg kell erőltetnem magam mégis és megtanulnom. (azt se tudom még, miket.)

hogy ez ijesztő és félek.

hogy hirtelen elvesztettem egy szeretett, fontos embert, és hiányzik.

hogy ezzel együtt elvesztettem az általa megélhető dolgokat is: intimitást, biztonságot, állandó társaságot, rengeteg pozitív élmény és a napi szintű feltöltődés lehetőségét, ...

hogy egy csomó új kihívással úgy kell szembenéznem, hogy ezekre már nem támaszkodhatok, pedig. (újratervezés.)

hogy közben valahogyan pótolnom kell őket, vagy hát azt az energiát is, amit adnának, meg kezdeni kell valamit a mindenféle kielégítetlenül maradó szükségleteimmel.
meg a félelmeimmel és katyvasz érzelmeimmel, állapotaimmal is, úgy általában. (na, azokból sok van.)

hogy szomorú dolog az értetlen kis csillámpónikat dobozba gyömöszölni.

hogy már megint nem a nulláról indulok, hanem nagyon minuszból, mondjuk nevezzünk padlónak.

hogy úgy kell energiákat mozgósítanom, hogy nem tudom, miből.



hogy az egész minden rohadtul megváltozott és néha csak így nem értem, most akkor miafasz.

meg még egy rakás dolog.
hagyjuk is.



#kisvukvagyokám
#csaknéhahallgatokróla
#nyüsszésnyaff

#keepcalmandmajdcsakleszvalahogy