helyzetjeli

tegnap (némi bűntudattal kísérve) kihasználtam a szabadnapom és pihentem. de hogy így tényleg csak aludtunk, ettünk, teáztunk, filmeztünk a pasival, sétáltunk egy jót délután, bevásáltunk, mostunk, ráérősen hajat mostam, főztem neki pudingot, ...

csupa ilyen.

közben egyeztetés folyt a kishugom szülinapjáról. délelőtt úgy tűnt, pikk-pakk lebeszéltük, aztán családomra oly jellemző módon mindenki elkezdett variálni, hogy hát azt mondta, hogy jó, de inkább mégse, meg ő máshogy tudta, meg lehet, mégse vinne le kocsival, meg mindenféle hülyeségek...

lassan ott tartunk, hogy nem is tudok menni. pff. ezen mondjuk kicsit mindig felhúzom magam...

de legalább vettem neki szupercuki ajit, ilyen kis kék kerámia baglyocskákat. ráadásul a kasszánál kiderült, hogy még pont le is van árazva, csak már leszedték a cetlit. így azért mégjobb!

ma eddig olyanokat csináltam, hogy rengeteg ideig alvás, ráérős reggeli, ráérős körömreszelés, ráérős kávézás. meg elhajtogattam a pasi szárítójáról, kommunikáltam sokat emberekkel testnedvekről és az ominózus szülinapról, átmentegettem minden képet a telómról a külső vinyómra és hazajöttem.

továbbra is azt várom, hogy megjöjjön és továbbra se derült ki, elkaptam-e a nyavalyát.

mostanra mindenből van amúgy: kis hasfájás, kis hascsikarás, kis émelygés, kis nyomottság, köhögcsélés, bedugulgató fül, tegnap majd szétszakadt a fejem és lufivá puffadtam.
fogalmam sincs, mi mitől, mindenesetre kezd bosszantani.

hátha csak ennyi, hátha a pihenés bevált, ha nem, akkor viszont essünk már túl rajta, mert ez így miez.