volt nyűg, nincs nyűg

et voilà, ólmos fáradtság és hasfájás maradt, meg egy kis csajos hisztikézés... ezek a hideg, nyirkos, sötét idők nemigen jönnek be nekem, mennyivel könnyebb az élet napfényes melegben, szabadban...

a ritka posztolás azt is jelenti egyben, hogy csak ennyiszer van nagyobb nyűgöm - kiemelkedő boldogság sincs ugyan, se nagy kalandok, de igazi depi se. csak inkább befele fordultam, az uncsi magánélet felé.

az időt amúgy hasznosan szoktam tölteni: főzőcskézek, pakolok (képzeljétek, megtaláltam a legélhetőbb kupackonstrukciót, végre), karbantartok, kimosom a paplanom, a cipőim, igyekszem a csajok helyett is tisztán tartani a lakást (zh-hét, hökös majomkodások, szanaszét vannak - mondjuk az újcsaj mindig, az a kávét kiborítós, valamit mindig otthonfelejtős/elhagyós fajta), amitől most nem baleknak, hanem jófejnek érzem magam, mekkora különbség! ... a kamra valami csoda, tartósan tiszta, rendszerezett... (rájöttem, hogy pl van paradicsomos halam tarcsiban - a hal meg jó.) cukival igyekszünk felélni a fagyasztó tartalmát, hogy leolvaszthassuk és újra legyen hely...

apró, de annál komfortnövelőbb örömök.

ad hoc vettem helyes szilikon-formákat, már el is képzeltem, milyenek lesznek a kis pudingvirágok meg gyümis tetejű piskóták (finomak és mutatósak), sőt, a zselés joghurtot is fel fogom eleveníteni, azt régen imádtam... nem szeretem ugyan annyira a szilikont, de ezek nagyon beleillenek a képbe, remélem, használhatóak. kéne megint muffint is csinálni, előkeresem ahhoz is a formát majd anyáméknál.
(nagyon belelkesedtem a sikerült sütin.)

élvezem, hogy időben beérek dolgozni, de tényleg, persze rászoktam a metrózás előtti kvzásra. meg a zabkására, eddig a mézes-szőlős a kedvenc.

mécsest is gyújtottam végre, megadva magam a szobában kuksolásnak, és újra ideje van a piros làmpámnak meg a pihe-puha, bolyhos takaróknak.
sőt, megnéztem a Büszkeség és balítélet és a zombik című műremeket - ami tényleg a Büszkeség és balítélet basszus, csak zombis keretbe helyezve, hát behalok! szép ruhák, szép emberek, élőholtak... engem megvettek kilóra ezzel az abszurd, könnyed baromkodással. (idejét se tudom, mikor filmeztem egyedül...)

a pasival esténként egy deci vörösbor mellett elcsipegettük az anyáméktól kapott svájci sajtot (igazi sajt!!!), dumcsiztunk meg vitáztunk meg összebújva filmeztünk... (meg nagyokat szeretkeztünk, nyilván, csak én sokkal többet szeretnék, ugye, és csak az uccsó alkalom volt a nemolyan. pont azért bosszantó, mert újabban megy az aztaqrvaszex, mint a legelején, de megijedtem, hogy ez megint mi, mért, nemár, ne folytassuk a nyűglődést...
mindent most, egyben szeretnék 'megjavítani', vagyis felszámolni az összes problémát, amit korábban nem tudtunk... és kb csak ez maradt soron, mondjuk ez eléggé aggaszt.
aggaszt, mert szeretem a hülye fejét.
és félek, hogy megoldhatatlan.)

szanaszét röhögtük magunkat például a Sharknadón... hogy az mekkora egy szar! tudtam én, azért akartam végre látni, de ki gondolta, hogy tényleg ennyire... még csak megjátszani se akarja, hogy film. wow.

a Halloweenről azt hittük, valami gagyi zs lesz... hát nem. majdnem a szemem eltakarni is elfelejtettem, úgy meglepődtem... (és a Valami követ volt az első választása, elolvadok. csak én már láttam... de tudja ő, mi kell... ja, az a film szép. a képek, a hangulatfestés, a lassúsága... ajánlom figyelmetekbe a színvilágot is.)

a JFK-t vagy egy hétig néztük, azon muszáj figyelni, meg tényleg megmutatják a nyers mindent, bele a képedbe, de ment ugye mindig a témázás köztünk, meg a meló miatt is inkább felapróztuk.

a Macskafogónak szülinapja volt, alap, a Kontrollt ki kellett kapcsolni, mert túl későn adták, a meccseket szemüveg nélkül néztem, a pasi úgyis kommentálta...

mittudomén, volt még egy csomó.

ja, apukám kezelését föl kellett függeszteni, lett valami gebasz a fehérvérsejt számával, de nem aggódom annyira, a poloskákról meg mindig szegény mama jut eszembe - hogy ha nem hal meg, idén is sütögetné őket a konvektoron...

temetőbe járni mindig szeretek, de most nem tudom, milyen lesz.

csendes, szobába húzódós októbervég van néhány kisebb-nagyobb sétával, mostmár hiányoznak a mások is megint.