az pmsről

volt az a heuréka-pillanat, mikor jobban utánaolvastam, és... súlyosbítja:

a cigi
a nemeleget mozgás
az alkohol
a rossz evés (rost-, vitamin- meg ásványianyaghiány, tejtermékek, gyorsan felszívódó szénhidrátok, só)
a dehidratáltság
a rossz alvás
a koffein.

nevetünk, ugye?

(visszatért ám a nemsírok állapot, én, a régen bőgőmasina tavasszal-nyár elején elsírtam az előtte tartalékolt könnyeket, meg úgy tűnik, a mostaniakat is előre. azon egy spontán zokogáson kívül, amit múltkor lenyomtam a pasinak - teszem hozzá, végre -, kb semmin se megy, amin anno szoktam. hol vannak már a megkönnyezett filmek, reklámok, kimerültség, veszekedések... max dühös leszek. a harag az új bőgés. vagy lehet, csak valami elkalibrálódott...)

az életmódváltás majd megoldja? csak ennyi?

basszus, és ha sose sikerül? (nyűgös vagyok a kialvatlan, hasfájós dolgozástól, a nyügitől meg borúlátó...)

szépen haladgatok vele (tudom, hogy mindig ezt írom, de ha egyszer mindog ez van, na. mindig jobb, mindig változik valamicskét, kivéve persze a pmses hetet.), de nem olyan szépen, mint szeretnék.
továbbra is úgy látom, az alváson csúszik meg minden, ha megcsúszik, meg a mászkálós napokon. (vagyis az alvással lehet megfogni az utóbbit is, akkor tudok figyelni, hogy közben is evős-ivósabb legyen... tehát az alváson.)

anyukám javasolta, hogy menjek el egy alvásklinikára. hm.

tudjátok, azért nehéz ez, mert minden mindennel összefügg, és egyszerűen nem tudom, hogyan változtassam meg egyszerre az összeset. kb olyan ez nekem, mint az örökké fogyózás, csak pepitában. állandó próbálkozás, visszaesésekkel, ...

ha valamiért nem alszom, minden borul. ha többet mozognék, jobban aludnék, de ahhoz rá kell venni magam, kialvatlanul semmi önkontrollom nem marad hozzá, elmegy másra. (tegye fel a kezét, aki rendszeresen tornázik otthon - Clarát kivéve, nyilván, akinek kivételes az önfegyelme - és mondja el, hogy csinálja! mondjuk nincs hely, míg nincs szekrényem, de jó lenne tudni.) a mozgás javít az étvágyon, de ha nem eszem, csak szarokat/keveset, túl enervált vagyok mozogni. ha nem alszom, nem eszem jól. sokszor csúszik meg a napom azon, hogy végre kialszom magam, de akkor nehéz úgy időzíteni az evést, hogy utána el is tudjak aludni, eltolódik a 'megyek valahova' és későn érek haza, vagy csak csúszik minden kötelező... satöbbi.

most azon gondolkodom, úgyis itt a sötét, nincsenek már kisértő, illatos nyári esték... rá kéne állni a fixen 4:25-ös kelésre.

elég meredek ötlet, hisz mindig alig várom, hogy végre tovább alhassak... (és bizonyítottan bagoly vagyok, reggeli-délelőtti hasznosságom kb nulla, bármikor kelek is, este viszont kinyílik a csipám és bepörög az agyam, bármikor keltem is.
szóval kb sosem alszom el kilenc előtt, ha fekszem is. sőt.)

és a pasi miatt rohadtul nehéz lenne...  főleg az esték a mieink, ő még fenn lenne, kizavarhatom ugyan x órakor tvzni, de akkor meg hol a bújás, a szex, és mikor nézünk végig együtt egy filmet? (egyáltalán, mikor nézünk filmet?)
és keljek fel mellőle mindig hajnalonta, míg ő akár nyolcig is alszik? és addig mit csináljak magamban? (főzzek? netezzek? fejezzem be a fekvés kedvéért félbehagyott filmet?)
jó, főleg a közös idő megnyirbálása fájna - ki az, aki szívesen állna rá a fél8-as fekvésre ahelyett, hogy beszélgetős-nevetős-szeretgetősdit játszana?

sőt, jobban belegondolva fél8 az még épp a vacsitàjm, még alig értem oda hozzá, ha munkából jövök, ha meg gyerekezett, még csak akkor indulunk haza.
az, hogy mindkettőnknek szabadnapja legyen és csak akkor aludjunk együtt, gyakorlatilag lenullázná a kapcsolatunkat.

hogy a frászba kivitelezhető egy félnyolcas fekvés egyáltalán?
oké, ne legyen pasi.
mi, nemár, én szeretem, hogy van a pasiiiii... (most kb a szexen múlik a dolog.)

otthon meg a csajok miatt nehéz, sokszor bekavarnak a napi progiba, csúszik miattuk a főzés, akkor jönnek haza, mikor feküdnék, kell nekik is a fürdő, még mosnak, még be kell őket engedni a lakásba (újcsaj és a megintnincskulcsom), még égetik a villanyt a folyosón (üveg az ajtóm felett), még elcsábulok egy beszélgetésre, ...
pedig nincs is bulikázás nálunk, csak kiszámíthatatlan a menetrendjük.

csupa olyanról kéne lemondani a jó cél érdekében, ami kell a lelkemnek.
nagyot kéne a körülöttem élőknek is változtatni. (konkrétan teljes életmódot.)

cukiéknak csendességre kell akkor váltani esténként legalább pár hétre (egyetemista bagolylányok), pedig még így is csak a csiszolódásnál jár a hármasunk...

a pasinak meg rá kéne állni a velemfekvésre/esti nappaliban tanulásra, míg én szó szerint aludni járnék hozzá, hát azt nem tudom, hogy csinálnánk... vagy nekem beérni heti egy, max két közös estével, mikor végre rendesen töltünk időt egymással?... azt meg mégis hogy?!


oké, ez egyszerűen kivitelezhetetlen. maradna a munkahelyváltás, de azt meg nem, hát épp most vesznek fel állandóra, és tavasz óta jó nekem itt, velük, még a szarpénz dilemma ellenére is...

(vegyük észre, hogy ha nyernék a lottón, lenne megint fitnessbérletem, sőt, konkrétan személyi edzőm, no meg vennék szekrényt... jó, lehet, hogy lakást vennék, de a lényeg, hogy nyernem kell a lottón, ha nem akarok újmunkát/másodállást, és akkor egész új dimenzióba kerül ez az egész.)

akkor viszont nem tudom. próbálkozom tovább, ahogy eddig? próbálkozom akkor, majd, valahogy. (akkor nem írok majd róla, mert uncsi.) esetleg csak kicsit kevesebbet alszom.

van ember, aki mindig eleget alszik? minden este időben fekszik?
időben fekszik és el is tud aludni?

mások ezt hogyan csinálják vajon?