addig inkább kimerült voltam hatalmas csönd- és magambanszüttyögés igénnyel, onnantól viszont hisztis.
annyira, hogy folyton beszólogattam a pasinak is, ilyen előre reklamálós meg elégedetlenkedést sugalmazó félmondatokat, ok nélkül. aztán ezt észrevettem és meg akartam beszélni, és akkor meg behisztiztem azon, hogy neki nem tűnt fel/fel se vette, aztán azon, hogy el akarta ütni valami viccel, aztán ... már nem emlékszem, de ezt így sikerült többször is eljátszani, kb minden szaron.
(pl vettem egy cserép virágot, és pont a kasszánál reflexesen a kezébe nyomtam, hogy turkáljak a táskámban. ő tök cuki módon kifejezésre juttatta, hogy reméli, hogy nem neki kell kifizetnie, mert ez most így nem annyira férne bele a nasi meg a fagyi meg a kajaalapanyagok mellé - ami addig eszembe se jutott, mert hát tökre nem olyan volt a helyzet, meg tudtam, hogy ez tényleg nem fért volna bele,
de akkor elkezdtem mondogatni, hogy tényleg, akár fel is ajánlhatta volna, meg lesz-e még olyan, hogy kapok tőle, meg hasonlók...
és akkor ebből sok.)
nagy egyetértésben megállapítottuk, hogy wtf. (és abszolút korrekten átbeszéltük amúgy az esti főzőcskézés közben.)
akkor ezek így most a hormonok? mert cickó ügyben már megvan a szokásos növekedés... de hát basszus, ennyire? ááájjjj, nem lehetne, hogy ezt mellőzzük? (a nagyobb és érzékenyebb mellek maradhatnak...)
vagy ugye lehet még az apukám újabb kórházazása, az is aznap kezdődött. borzadályos immunkezelés on. (de mégse másfél év, csak egy, jupié. viszont az első etaptól 3 lázcsillapító mellett volt 39 a láza, not so funny.)
az meg tutkó benne van, hogy az újcsajos szekrénykipakolás miatt tele a szobám random kupacokkal, amik naponta kétszer átrendezik magukat és egyrészt mostanra semmit nem találok, másrészt borzasztóan hiányzik a tiszta, rendezett otthonosság.
és zavar, hogy az újcsaj pont ugyanúgy megborította a hüvelyflórámat, mint ahogy egy új pasi is szokta. szerintem nem gomba, csak valahogy más, érzet, állag, illat (nem szag szerencsére), mennyiség... mivel korábban már megfigyeltem, hogy idegen emberrel kontaktolás=zavar (wc és fürdőkád is elég úgy tűnik. ez másnál is van? vagy csak én vagyok érzékeny rá?), egyelőre csak fél szemem rajta, de ha nem múlik, orvos.
hogy mindig van valami...
hát, lehet, tényleg mindig van valami, csak néha elfelejtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése