most nézem, hogy a poszttal együtt süllyesztettem a kommentedet is. bocsi...
szóval elvileg illetlennek éreztem, mert hogy együtt se vagyunk.
DE illetlennek éreztem azért is, mert már megint alulról, bizonytalankodva közelítettem... hogy van-e jogom, hogy zavarok-e, hogy mintha engem inkább kéne kicsit szégyellni és amolyan megtűrés ez, ... vagy hogy is fogalmazzak.
kicsit mellbevágott.
rávilágítottál, hogy még mindig mennyire ez van bennem és ennek megfelelően állok hozzá, vagyok jelen. nem csak a pasival, sokszor a saját munkahelyemen is, kb bárhol képes vagyok ezt tolni.
amolyan bocs, hogy élek, bocs, hogy a jelenlétemmel zavargok itt, kössz, hogy meghúzhatom magam a sarokban...
bevallom, ezen megrökönyödtem.
mondjuk ott is éreztem, hogy ezt, ami ösztönből jön, nem szabad és sokkal kevésbé voltam átlátszó penészvirág, mert azért mégis, bele kellett állni a szituba, úgyhogy erőltettem,
de wow. hogy még mindig ez volt az alaphozzáállás. hogy nincs jogom.
tökjó, hogy erre rávilágítottál, ez nagyon fontos visszajelzés most. köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése