2016. szeptember 14., szerda

ahogy elnézem

...az idő múlását, ez a nap hasznosság szempontjából megy a kukába, de biztos nagyon jót tesz.

...az újcsajt, annyira könnyű másokat boldoggá tenni, csak ilyen piciségeken múlik, csak egy ötleten, egy kis proaktív figyelmességen - és basszus, van hova fejlődnöm ezen a téren. (ezt most jó értelemben, lehetőségként, célként értem.)

...a mások (és magam) szerelmi életét: máris teljes kétségbeesés, fuckthisshitI'mquit, hasonlók. nem lehet cél, mert kb csak kudarcélmény várna. úgyhogy a cél az önazonos élet marad. jupié. (ez jó nehezen megy.)

...a kis görcseimet, berögzült paráimat, sok-sok direkt gyakorlás vár rám. pl nem csak megfigyelő szerepben jelen lenni egy társaságban, hanem megszólalni, akkor is, ha nem ez jön és erőltetnem kell, bármit, csak inkább tenni, mint nemtenni.
azonnal ráugrani a rossz érzéseimre és több szempontból megvizsgálni a gondolatmenetet, a jogosságát - pl nem azért érzem magam kirekesztve, mert kirekesztenek, hanem mert úgy viselkedem, mint egy kívülálló, és akkor gyorsan változtatni a saját viselkedésemen és megnézni, mi lesz.
nem azonnal kritikának venni, ha pl a pasi nem várja ki, hogy megcsináljam a kaját, hanem beszáll, hogy pörögjünk - mert lehet, hogy jószándékból teszi, vagy praktikus okokból, vagy csak mert ő ilyen. szóval inkább megkérdezni, mizu.
ilyenek.
nem baj, ha rosszul sikerül, mert legalább máshogy reagáltam, mint szoktam, azaz tettem valamit a változásért. majd rájövök, hogy kell.

...a bacijaimat, nagyon szexi hámló orral villantok majd a lagziban. jeeejj.

...a fokhagymás kenyeret, amit az előbb vettem, van értelme betegnek lenni is - most olyan büdi lehetek, amennyire nem szégyellek. remélem, finom, hetek óta szemezek vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése