egyszerűen visszaugrál az agyam a tagadásba - hogy ez nem lehet, ez nem történhet meg. továbbra is alkudozik folyton, állandóan felüti a fejét ez az irracionális 'valahogy akkor is vissza fogjuk csinálni'.
ezért emlékeztetném magam, hogy a héten ilyenek történtek például:
- foglalkoztat-e még téged is a mi kapcsolatunk vagy inkább az életed egyéb kerdései?
- inkább az életem egyéb kérdései
- nem hiányzom?
- nem.
- nem jutok eszedbe magadtól, csak ha kereslek?
- de néha
- de az is inkább olyan kontextusban, hogy te mit miért csináltál? vagy milyenben?
- igen, semmi más
- szoktál rólam fantáziálni?
- nem
- arra gondolni, milyen jó, hogy ismersz?
- nem gondolok rá. attól még jó
- arra, hogy nem akarsz végleg elveszíteni az életedből?
- nem gondolok ilyenekre
- ha holnaptól többet nem jelentkeznék, az zavarna?
- ha nem akarsz már beszélni velem, akkor annak meg van az oka
- igen, de nem ez volt a kérdés
- akkor nem zavarna
nyilván ez egy kiragadott rész, tekintsünk el, kontextusában életszagúbb, és érthetőbb is, hogy jutottunk idáig a beszélgetésben.
jó volna azt hinni, hogy szájába adtam a válaszokat, de asszem, nála csak ez, a harapófogós módszer működik, minden más esetben terel, maszatol, magától képtelen a helyzet lényegét összefoglalni nekem. ahol pedig rést hagy a pajzson, ott jön a belemagyarázás, aminek csak a fantáziám szab határt.
ő célhoz igazítottan szokott volt kommunikálni, én vágyhoz igazítottan értelmezni, néha nem sok közük van a valósághoz.
szóval hogy akkor ez igazából így.
nem mondom, hogy jólesett, de jogom van rálátni direktben az igazságra, és jobb csontig lecsupaszítva, feketén-fehéren, minthogy teret kaphassanak a szerelem nevű módosult tudatàllapot reménykedős belemagyarázásai...
mert a remény ott szökken szárba, ahol nincsenek kimondva a tények, minden utat, lefedetlen részt simán megtalál... franc se gondolta, hogy ennyire.
és még ezek után, mindennek tudatában is kapálózik, alkudozik újra meg újra, pedig.
nekem, úgy tűnik, idő, míg tényleg elhiszem, felfogom a helyzetet. egyszerűen képtelen vagyok megbírkózni a valósággal egyben, egyszerre.
kényszeríteni kell az agyamat és annyira fáj az igazságot látni, hogy csak lassan, apránként megy, hogy ellenáll, ahogy tud és rendre újra tagadásba süllyed.
muszáj ennyire direktben hallani, látni, tolni a saját képembe hogy végre stabilizálódjon, hogy végre ne csak elviekben tudjam, hanem tényleg és mindig. hátha.
de ez kutyanehéz.
hat ez azert eleg egyertelmu (bar a leirtak alapjan mar korabban is ilyesmi volt). nem megbantas, semmi ilyesmi, nem belerugni akarok a haldokloba, de ha nem tancolsz vissza a korabbi szakitasoknal, mar jo esellyel tul lennel rajta. ebbol nem lesz soha semmi.
VálaszTörléshát így már az. el is olvasom naponta sokszor... de ha tudnád, mi munkámba került kimondatnom vele!
VálaszTörléskörömszakadtáig ragaszkodott a terelős dumákhoz, mindent, bármit, csak hadd ne kelljen őszintének lennie.
nekem meg jó soká tartott, míg megtaláltam a konkrét kérdéseket és fel is mertem tenni őket végre...
visszatáncolás meg - pontosan.
VálaszTörlésde a tavaszra szükségem volt, azt egy csöppet se bánom, hogy utàna még ráhúztunk ennyit... (az egyéb dolgok miatt is, meg a megnyugváshoz, hogy mindent megtettem, megtettünk, és így se megy.)
az őszt azt igen, de ott meg még semmit se értettem, semmiről se tudtam, azért rá haragszom, minek kellett visszajönnie, kellett volna tudnia, hogy nincs értelme.
a kettő közt meg... teljesen fogalmatlanul vitt minket a helyzet.
az van amúgy, hogy így volt kerek, egy évként, legalábbis így tudta megváltoztatni az életem, ha ősszel kitart és ott vége, már túllennék rajta, de pont a lényeget nem kapom, tanulom meg...
szóval ennek így volt igazán értelme, csak sajnos ettől összességében, most még semmivel se könnyebb, asszem.
Mi a lenyeg amit igy kaptal meg? Nehez amikor szerelmes az ember tudom, de esszel elunk
Törléshát, egy csomó hasznos tapasztalat (majd egyszer részletezem), h mik az igényeim, mik jogosak,mik a minimumok egy kapcs.ban, h nem mindig én rontom el, hogyan kell helyekre elmenni (ez hülyén hangzik, de most jobban nem tudom megfogalmazni), h milyen rejtett folyamatok mentén értelmezem a szeretet szót, egy kapcsolatot, mit jelent az önbecsülés szó nekem és mit kéne h jelentsen, mikor jön elő a betegségem, mennyire mastól varok olyan dolgokat, amiket magamnak is meg kell tanulnom megadni, milyen, amikor hintaztatnak, csúsztatnak és ezt h kell értelmezni, stbstb,
Törléslettek körém emberek míg velem volt mert nem görcsöltem rá és rájöttem, ezt h kell,
sok sok sok dolog, amiket rajta, vele tanultam meg.
és ha akkor ősszel otthagy, ezekből még lófaszkát se értek, mert még nem jöttek felszínre...
ilyesmikre kell gondolni. ha nincs helyzet, ami előhozza, sose derül ki, sose kell megtanulnom, sose tapasztalom és tán magamtól ki se próbálom...
Törlésmeg persze most minden eddiginél jobban látom, mennyire tele volt átveréssel, elhallgatással, tereléssel, manipulatív, kettős kommunikációval és hogy igenis volt ígérgetés. és én rutintalan is voltam meg szerelmes is, sokszor kb esélyem se volt kihámozni a lényeget, stb...
VálaszTörléslehettem volna eszemnél, de nem voltam.
lehetett volna őszinte és korrekt, de nem volt. szerintem kábé még magával szemben sem.
Szerintem eleg jol larod most a helyzetedet, csak nagyon kerlek amikor nagyonnagyon mehez, iszonyatosan szar es meg ennel is rosszabb akkor barki mast de ne ot!! Nem o a megoldas, csak rosszabb megoldas lehet barmi ami vele kapcsolatos. Probalj meg nyomni egy torles gombot, nem csak kepletesen. Uzenetek, levelek, telefonszam, kozossegi oldalak. Erre ugyse akarsz emlekezni, ennek vege es meg csak nem is szepen. Torolj!!
Törléshát de én nem elfelejteni akarom, hanem csak a múlt részévé tenni :O csúnya volt v sem.
Törlésazt viszont igyekszem tartani, h bárki más, csak ne ő. rem, menni fog.