gyomorforgatásokba'

most ez nagyon furi, ilyen emésztőrendszeri abnormalitások vannak... nekem, koleganőnek, de cuki is panaszkodott, hogy hascsikarás-hányinger, mióta feljött, és beugrott, hogy szerdán a pasi is nyüsszögött egy sort, még végig is vettük, mit ettünk együtt (csak ezt ugyanúgy elfelejtettem, mint a számlákat...).

egybeesésnek kicsit sok, nem?

testileg olyan vagyok, mint akit megforgattak egy betonkeverőben aztán még ki is centrifugázták,
nem is mentem le a családi izére, pedig húsleves :(

alapból a progit magát vártam volna, csak rosszullevősen nem. minden évben nagyon jó, ángyika remekül főz és csodás krémes süteményeket tud (jópár cukrászda elirigyelné), de betegen kb élvezhetetlen és a gyerekzsivaj is fárasztó (lelkibetegen meg végképp)... akkor már csak kötelesség...

cukin dőlt el, mert ha ő is, mi van, ha ez valami nyavalya én meg hazaviszem.
nem kell az orbáncos mamámnak még ilyen is.

szóval még elalvás előtt írtam, hogy bocs, helyzet van.
(cuki ma megpróbálta elmosni genya dobozait, tök vicces volt:
arra mentem ki, hogy öklendezve feltépi a wcajtót. mondom, egy hete rohad ott a cucc. megmozgatta és megcsapta a szag... ennyi elég is volt a forgó gyomrànak.

neki se kifejezett hányós-fosósa van, inkább egy folyamatos rosszullét néha egy kis ezzel-azzal.

ja, a dobozokat meg kidobtuk a picsába, úgyis azt állították, nem az övéké...)


lelkileg továbbra is minden oké, az is furi. tényleg, mintha nem is lett volna... mintha vaisszazökkentem volna a saját dimenziómba vagy nem tudom. de cuki most indult haza, elvileg pár hétig enyém a lakás,
ami egyben egyedüllétet is jelent, az meg egyből kihozta most... szóval kíváncsi leszek.

(ilyen van, hogy a hormonok ennyire belobbantsàk és felerősítsék? vagy ez most mi? persze, legyen, annak örülnék a legjobban, de miapicsa.)


csupa kaland és izgalom az élet. de azért ezt a hetet inkább kihagytam volna.