azt hittem, ha elérem az elfogadós-belátós-belenyugvós szintet, onnantól már védve vagyok a totál kattant állapotok ellen.
most meg 5 percenként azon kapom magam, hogy a visszaszerzésén töröm a fejem, mintha az elmúlt hét nem is lett volna. 12 óra 5 percekre lebontva borzasztó hosszú... 'semminek nincs vége', 'csináljuk vissza', 'valahogy újra bele kell rángatnom', stb - qrva fárasztó ennyit mantrázni, hogy vége, próbálni visszabillenteni a kapcsolót a fejemben. néha nagyon közel állok már egy nyilvános hisztérikus toporzékoláshoz...
hogy a fenébe ugorhattunk vissza ide?!
ezt én ezt nemértem.
basszuska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése