szabad napok

nem igazàn készültem előre a szabadnapjaimra, volt egy körülbelüli kép a fejemben - és persze egész máshogy lett.

most nincs takarítás meg főzés, és én, a kis bizonytalan kontrollfreak mégse bánom, ráérősen szöszölök. addig volt biztos, hogy tegnap letudtam a tulajos-számlafizetős-lakbéres kört.

padon üldögélős rutin luxusa - csak elsétálok kávét meg reggelit venni, aztán bambulom az embereket, fákat, napsütést és jó nekem.

pasika mostanában nem csak este keres, hanem napi többször is, tegnap is kiszaladtam hozzá az Örsre egy puszi erejéig. 

aztán bementünk az Árkádba, ahova én tudatosan nem járok, meg is làttam egy felsőt, meg is vette volna nekem, csak nem volt jó.

ezen felszívtam magam és búcsúzás után visszanéztem, és hát omg, csudi musthave cuccok jó áron, sőt, pont azokban az üzletekben, ahova úgyis be akartam menni, 20-30% kedvezmény - ugye ismeritek az érzést?

két nyári ruha, két szoknya, három laza felső meg egy pár passzoló balerina, szépen kerekedik a nádjás ruhatár, instant boldogság.

csak az a fránya kényelmes fekete kiscipő nem akar összejönni, pedig ami van, menthetetlenül kopik.

közben pilla is válaszolt, hogy pont ráér, fagyiztunk egyet aztán átbeszéltük az élet kisebb-nagyobb dolgait. szeretek pillával találkozni.

amúgy meg a héten nem alszom, pms meg szúnyog, majd ahogy megjött, átfájt a dupla advilon, akkor meg azért. 

ma igazi mosottszar vagyok, mindenféle hányingeres hisztivel (eddig házisárkány hiszti volt, ez azért jobb), alhatnékkal, ki se mosom az új szerzeményeket se, csak rendbehozom magam aztán megyek a pasihoz, el is megy a nap,

jó, hogy estére mégse beszéltem le azt a találkozást gabesszal, mit kezdene velem... lesz hozzá jobb alkalom.

holnap megint munka, nem lesz akkora fun, azt se tudom, mit fogok felvenni, sehogy se jó, semmise, a női lét örömei.

úgy érzem amúgy, tele van az élet dolgokkal, alakul az emberek közé mozdulás is, sokkal türelmesebb vagyok magammal, meg sokkal jobban bízom a dolgok rendjében, mint mielőtt beütött a krach. érdekes, hogy sokkal határozottabban mozdulok arra, ami nekem jó - vagy csak kevésbé vonom kétségbe a jogosságát, nem is tudom. 

pasikát még nem piszkálom meg, kinéz nekünk három nap egyben jövőhéten, kíváncsi leszek, mi sül ki belőle... 

családot meg... vasárnapig rá kell jönnöm, mit akarok mama cuccaiból, nehéz ügy, meglátjuk. sértődés van, mert az előzőt kihagytam, meg most se hazarohantam, hanem, de konzekvensen védem az időm beosztásához való jogom és egy csepp bűntudatom sincsen. ha úgy érzem, nem fér bele, hogy menjek, akkor na.

mondjuk két napig most csak aludnék, de valahogy majd kibírom, hogy nem...
jesszusom, mit vegyek fel? vajon hideg lesz hajnalban? kábé így ennyi.