2016. május 17., kedd

(végtelen) szappanoperákba kicsimmel

szóval a szakításmásnap reggelén hazahozott kocsival. azt hitte, ennyi lesz. délután meg vissza is jött, hogy bevigyen a kórházba a mamikához.

nemsoká nagyon dühös lettem, gondoltam, édes a bosszú, ártatlan szemekkel aludtam nàla, ártatlanul odabújva és nagy kövér nem-et mondva.
másnap ugyanezt játszottuk el, igaz, akkor nem direkt. (utólag azt mondom, ő alakította úgy, hogy fölmenjek...)
aztán a harmadik alkalommal persze én pottyantam a saját vermembe. upsz. #aszittefábólvan #pedig #ajószexveszélyes

utána produkáltam a lehetetlen elvonási tüneteket, amik arra késztettek, hogy visszajárjak. volt ott minden, romcsi randi, más pasik, féltékeny üzenetek, lerázási kisérletek és visszarántások, sértett büszkeség, üres dugások, szeretkezések, részemről hisztirohamok, semlegesség, csimpaszkodás, dac, nyugi, nem veszem fel, nem válaszolok, én keresem mégis...

én voltam a kezdeményező fél, de később, ha eltűntem, felbukkant ő.
volt, hogy nem kapott választ este, délután csak rákérdezett újra, volt, hogy csőbe húzott, volt, hogy ha nem vettem fel, másnap aggódva írt, volt, hogy eljött, csak nem tudta, minek... megfogta a kezem, nem fogta meg a kezem... akart szexet, nem akart szexet...
felajánlotta, hogy ha akarom, nem keres, de sose tudtam kimondani. elkezdett azzal elköszönni, hogy majd beszélünk, aztán, hogy akkor majd este hívlak. át konkrétan nemigen hívott, inkább közvetve intézte úgy, hogy menjek...

a negyedik héten jutottunk el oda, hogy na, mostmár lassan hagyjuk ezt abba tényleg, ő: elvonul gondolkodni pár hétre, addig no kontakt, mert ha van, úgyis nála kötök ki, én: eléggé belejöttem az új szitukba, menni fog nélküle.
volt egy menetközben előrehozott búcsúalkalom, meg egy másnapi részeg sírvakönyörgős hadd menjek át (kőkeményen benne voltak a mamás hírek), ahol kijózanodtam, mire lezuhanyoztam és akkor éreztem, hogy ez a pont a végén.

hajnalban röpke stílusos búcsúüziváltás, aztán ügyesen tartottam is magam, mindig csak újraolvastam azt a pár sort.
másnap estig (a nevezetes péntek a törzsben), mikor is összefutottunk. haha.

szombaton már negyedik napja ittam, ültünk cukiékkal a dunai regattán, nyilván kényszert éreztem, hogy megmagyarázzam, miért hívtam hajnalban 8x. nehogy még itt azt higyje hogy... (ugye értjük, hogy pontosan tudtam, hogy másnaposan egy pasi nyüszít a szexért.
de még így is nagyon tartotta ám magát, először úgy írta: mondanám, hogy gyere át, de nem járnál jól, mert hajnalban kelek. jól megdolgoztatott, mire kitrükköztem, hogy tényleg áthívjon, miközben látszatra ártatlan maradok... még össze is vesztünk a végére.
#alkohol #na
mondjuk a 'kívánlak de nem akarok én lépni' kiskutyaszemeit imádtam, olyan édesen várta, hogy hátha megerőszakolom, csak nem jött be. órákig elnéztem, pedig.
#felelősségtologatás)

onnan meg már a haldoklós tripre virradtunk, az nem játszik.

most kicsi gyászoló nádja kapaszkodik című műsorunkat látják,
holott azzal, hogy a temetés napján nem jött le, meghúzta a határt, újra.
nem mintha eddig nem lett volna világos.

nem akar ő már semmit, max egy kényelmes viszonyt, szabadidőpartnernek viszont túl macerás vagyok, túl szerelmes, túl kétségbeesett,

szóval most ugyan sajnál, nagyon, mégis újra el fogunk jutni a no kommunikésönhöz.

a gondolkodik vagy azt jelenti, hogy

'le akarom tudni a vizsgákat, egyedül lenni meg kislányozni meg akármi, aztán meglátom, kapható vagy-e már valami kötetlenre' (amikor is én közben - remélem - elszakadok végleg),

vagy

'hisztimentesen le akarlak ràzni' (megkopik a reménykedés, és közben - reméli - elszakadok végleg),

de mondjuk adjunk kb 5% esélyt a 'tényleg át akarom gondolni a dolgaim, meg hogy hiányzol-e, meg hogy a gyerekemnek akarok-e élni' verziónak, csak én azzal is kitörölhetem.

itt tartunk most.
a szombat jó, a tegnap tökéletes volt, én kértem őket, előbbit hirtelen felindulásból, utóbbit előre. mondjuk az volt megbeszélve, hogy estig tanul, ehhez képest már reggel sétatervvel meg belsős poénkodással indított, és kicsit zavarta is, hogy nem válaszolok, mert később random folytatta...

iszonyat hiányzik ez a tegnapi könnyed szeretés, olyanok voltunk, mint amilyenek szerettünk lenni együtt.

ma kábé kimondtam, hogy legyen vége,
'ha te ezt nem akarod, felejts el' meg 'ha csak én akarom, akkor nem akarom', de azzal a reakcióval, hogy rendben, majd délután hívlak, kizökkentett,
azzal meg, hogy a 'nem mondtam, hogy veled're jött az 'akkor nem hívlak',
benyomta kicsi gyászoló nádja pánikgombját.

és én most legnagyobbrészt ő vagyok, aki kapaszkodik, fél, hirtelen ösztönből cselekszik,
szóval visszakoztam.
'félek és úgy össze vagyok zavarodva...'

persze délután tényleg hívott, és ezekből semmi nem került szóba.

tudom, hogy ez nem tarthat így soká, nem akarok én súlytalan szerető lenni,

de kicsi gyászoló nádja vajon mikor fogja fel?
(holnap majd jól elbeszélgetek vele.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése