napindító

szüleim kísérgetése az xedik kórházban.

sétálgasson - hát merre? megbeszéltük, hova ne. aztán nyilván ott kellett kikötnünk pizzázni, ahol mindig ettünk a mamikás látogatásokkor.
persze, hogyne.
ha nem foglalják el, szerintem még ugyanarra a padra is ült volna.

mondjuk rajtam meg a temetési cipőm van. apám lánya-e vagyok.