vagy mégis az a tavasz

ideje lett a határok újrahúzásának és a magam újradefiniálásának - lehet rendeződni, bízni, látni, növekedni. beszívni az illatokkal telt levegőt, miközben énekelnek a rigók és kel a nap. nem sietni. lenni.

talán a továbblépésre mégis a tavasz a legjobb, tele van pátoszos, mégse túlzó képekkel, menjetek ki az utcára egy hasonló vasárnap hajnalon, ezek csak tények.

csordultig lesz a szív, amit megnyomorgattak, az ember pedig megáll, hogy bevárja a lelkét, blablabla, hasonlók, nem irodalomóra, szimplán érzések.

némi megnyugvás, hála és várakozás, ha fogok is még sírni, dühöngeni sokat ezen a nemszeretem érzelmi hullámvasúton, amire felkeveredtem, kicsit most jó.

most nagyon jó, hogy őszinte legyek, akkor is, ha mindenszar.