nagyon nyugtalanító

ez így mind, amit leírtam.
hogy igen, már én is a szüneten gondolkodtam,
azon törpöltem, hogy állíthatnánk meg ezt a lefele rántó spirált szakítás nélkül.
hogy üldöző lettem, bizonyságot akartam mindenáron, de bármit is mondott, csak ideig-óráig hatott,

hogy kétségbeesetten ki akartam sajtolni belőle valamit, bármit, ő meg egyre messzebb menekült,

hogy az alkalmatlan időben való kiborulásaimra érkezett reakció is figyelem és törődés volt, így mégis velem foglalkozott, ha akart, ha nem (ez jó nagy tanulság pl, ami már a szakítás előtt leesett),

hogy akkora pofára esések után elvártam volna a feltétlen bizalmat és hogy a jövője elé helyezzen (ezt így nem fejtem ki, de részben valóban hibás voltam),

és hogy már most bizonyítsa, hogy ez egy komoly kapcsolat, nem csak időpazarlás,

hogy az őszi szakítás után annyira rettegtem, hogy nem szeret, hogy minden apróságra ráugrottam.

meg persze nagyon bánom, hogy nem dolgoztattam meg akkor rendesen, kellett volna, de mennyire.


és nyugtalanít, hogy több példát tudok közelről, ahol a sérült pasi kitartó türelem hatására lassan, de biztosan belezúgott az új csajba, csak idő kellett neki, sok éve együttvannak, estébé.

és és.
az a baj, hogy lejárt az első hét, kénytelen vagyok mostmár tartani magam.

ő meg - surprise - ma még nem keresett.

ugyanakkor az is baj, hogy múlt héten 3x aludtam nála, és minden nap kerestem, és aztán ő is, még poénkodtunk is,
és mikor mintegy mellesleg meglengettem, hogy wow, vannak jelentkezők/lehet, randizgatnom kéne picit, féltékeny lett,
mikor rákérdeztem, hogy lehetett velem ilyen sokáig, ha nem érzett semmit, visszakérdezett, hogy ugyan ki mondta, hogy nem érzett semmit,
mikor megírtam, hogy lassan leakadok mostmár róla is, egyből hívott,

és a szexelős alkalom után érzelmesen búcsúzott, plusz: beszéljünk akkor még,
meg miután hívtam (egyszer utána), visszahívott, amint tudott, pont úgy dumcsizott, mint mikor rendben voltak a dolgok, ellágyult hangon, hosszan, kedvesen, és itt is úgy zárta le, hogy beszéljünk akkor még.



és ez itt valószínűleg mind hiábavaló belemagyarázás,
a szeretője kapcsolat nélkül nem akarok lenni, még ha harmadszorra el is buktam,

a többi jelenthet aggódást, felelősségérzetet, bűntudatot, kívánást, sértett férfiegót, félelmet a magánytól, sóvárgást, amiért felhúztam, reményt egy kötöttségek nélküli kapcsira,

bármit.


most mi lesz, jajj, hogy engedjem el erővel, rohadt kételykeltő csillámpónik, még egy nap se telt el nélküle, sose feküdjetek le az exszel, mert az fáj, különösen, ha ilyen eksztatikus, jajj.


gondolom sejtitek, hogy laza a meló, nincs kivel beszélnem és reggel fél öt óta hiába próbálom elterelni a figyelmemet,
pedig tudom az ő hibáit is, és hogy kettőn áll a vásár,
mégis majd' megesz a fene.