2016. április 11., hétfő

a pasi

különben mondom, hogy milyen embert kell elképzelni:

felelősségvállalós, gerinces, eléggé talpraesett, régi baráti kapcsolatokkal, önálló, gondoskodó, előzékeny, lelkiismeretes, kitartó, 
egyek belőle, vigyek belőle, használjam nyugodtan, kérek-e valamit a boltból, mit szeretnék enni, arra járt és eszébe jutott, hogy vegyen nekem a kedvencemből/x apróságot, amiről tudja, hogy jól jöhet, fáradt értem, gondosan választott ajándékokat vett, érdeklődött, ha valami fontos eseményen voltam túl, egyből hívott ő is saját részről, mesélt a saját dolgairól, érdekelte az enyém, mindig volt jóéjtkívánás, de általában emellett naponta többször kommunikáltunk, a hisztijeimre is mindig reagált, eljött velem a családhoz, mikor kértem, rendszeresen érdeklődött felőlük, fogta a kezem az utcán, vitte a cuccom, ha nehéz volt, eljött velem cipőt nézni, sokszor csinált nekem reggelit, megvárt a vacsival, ha éhes volt is, fölkelt nekem kvt csinálni, átölelt alvásnál, beugrott hozzám a melóba csak úgy hozni egy kvt, 
igazából mikor nem voltunk nagy 'szarban', igyekezett a kedvemben járni...

és - mint ahogy korábban írtam- még a legzűrösebb időkben is hopp, visszatért az a nem megjátszható érzelmi összekapcsolódás, amint kicsit kikerült a nyomás alól.



és most akkor ebben nekem mi nem volt az elég? hogy lehet erre nyugodt szívvel rámondani, hogy igen, valóban nem szeretett?

7 megjegyzés:

  1. Tudod, senki nem fogja tudni megmondani neked, hogy menj, avagy maradj. Neked kell azt az egyszerű képletet alkalmazni, hogy mi a több: az az idő, amikor jó a kapcsolat, vagy az, mikor nem az. Ráadásul, szerintem, hangsúlyozom, hogy szerintem, ha egyszer is volt olyan, hogy bántalmazott fizikálisan vagy lelkileg, akkor nem nagyon van miről beszélni. Tapasztalatból tudom. Sajnos.
    Kívánom, hogy jó döntést hozz, akkor is ha nagyon nehéz! És bocsásd meg magadnak, ha néha visszalépsz, csak ne ragadj benne!
    Az erő legyen veled! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, itten már túl vagyunk a szakításon, nincs miről dönteni. csak az agyam kapálózik még, próbálok számot vetni a dolgokkal, hogy egyáltalán el tudjam engedni a reményt.

      nem bántott ő sose sehogy, az az exexem volt, arról én is tudnék mesélni...
      majd jól meghallgatom a te sztorid is, ha lesz kedved :)

      Törlés
  2. Ezzel az a baj, hogy simán vannak olyan emberek, akik kötelességtudatból, vagy nem is tudom mi erre a jó szó - ilyenek. Figyelmesek, előzékenyek, a kedvedben járnak.
    Ennek ellenére bőven lehet, hogy nem érzi azt, amit. Amit te pillangóknak, csillámpóniknak hívsz. Próbálta, 2x is nekifutott, de nem. És nyilván nem lehet azt mondani, hogy nem szeretett, mert aki az embernek közömbös, azzal tuti nem viselkedik így. Nyilván szeretett vagy "kedvelt" (brrrrrr), de nem volt szerelmes.
    :(
    Sajnálom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is jutottam már erre. hogy ez róla szól, de nem konkrétan nekem.

      viszont ebből látszik, mért voltam folyton bizonytalan, vagyok még most is igazából: ránézésre minden oké, mesebeli kezdet, tökéletes díszletek, az ember keresi össze-vissza, mi a franc baja van mégis, szóvá tesz, számon kér, maga se tudja...

      szerinte az normális, hogy a két fél nem mindig egyformán érez egy kapcsolatban, stb, stb... nagyon igyekezett megtartani.
      meg ugye, mondta ő párszor, hogy szeret, csak hát valahogy nem volt hiteles.

      röviden: ez szopás.

      Törlés
    2. meg még az jutott eszembe (tudom, tudom, de na), hogy olyan hévvel és kitartással szorítottam sarokba a végén, hogy már csak ezért is szabadulni akart. még az én szerelmes érzéseim mellé is sokat dobáltam kérdőjeleket, pedig én aztán érzem most az összes csillámpónit...

      annyit nyüstöltem vele, hogy mégse szeret, hogy hát mit csodálkozom. azért tanulmányt lehetne írni belőlem is...
      és itt nem a végéről van szó, mikor már nagyon elege volt, hanem előtte is, basszus.
      persze ez meg olyan, hogy legközelebb majd okosabban csinálom, visszafogom magam, meghagyom a pasinak a vadászat örömét, meg h úgy érezze, ezt ő akarja, nem rákényszerítik.

      Törlés
    3. meg kaptam tőle egy olyan üzenetet, hogy nem biztos benne, hogy meg tudja mindazt adni, amit megérdemlek.
      ez elég egyértelműen a fránya jövőről szólt (szövegkörnyezet), a gyerek-házasság pár éven belül mumus, az ő nagy félelme, hogy jajj, mi lesz, ha nem tudja összehozni a feltételeket, jajj, mi lesz, ha én ezért majd elhagyom, és az neki fájni fog megint.
      (ez így hangzott el, ebben az összefüggésben amúgy anno.)

      persze ettől még lehet, hogy nem szeret, ugye, de ez neki rohadt nagy para, hogy mi van, ha sose áll talpra, hiába minden igyekezet.

      Törlés
  3. akit most leírtál, az egy álompasi. akiről végig írtál a blogodban, az távolról sem hasonlít ehhez a képhez, illetve néha, nyomokban, amikor nagy balhé után próbál kicsit jóvátenni. akiről végig írtál, az a fickó türelmetlen volt, elutasító, zárkózott stb. ha lesz lelkierőd később, olvasd vissza magadat.
    amit menet közben éreztél, az volt a valóságod, nem az, amit most a szakítás miatt próbálsz felépíteni.
    nem kell a sárba rakni csak mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy jó lett volna, biztos egy rendes pasi amúgy. de amiket leírtál, azok külsőségek, vagyis olyan dolgok, amikre egy kis jó neveltetéssel bárki képes, ideig-óráig. udvariasnak, figyelmesnek lenni könnyű, időnként, vagy hetente. legalábbis sokkal könnyebb, mint folyamatosan szeretni valakit a nehézségek ellenére.

    azzal egyetértek vele egyébként, amit írsz valahol, hogy szerinte az normális, ha az érzelmek időnként hullámzanak, vagy nem mindig lángol az ember a nagy szerelmi hévben :) néha egészen mással van elfoglalva. lehet, hogy nagyon elbeszéltetek egymás mellett. de ez így fura és hülyeség.
    nem neki kell megteremtenie a közös életeteket, hanem azért közös élet, mert együtt teremtitek meg a feltételeit. úgy meg könnyebb, kettő csak többre jut, mint egy. szóval ezt én, személy szerint, egy baromságnak tartom, de más lehet, hogy másként van ezzel.

    elmondjam őszintén, hogy egy ideje mi a benyomásom? persze ez csak egy megérzés.
    szerintem vagy az ex finoman hintáztatgatja, vagy csak ő reménykedik benne, hogy ott még lehet valami, mégis csak ott a gyerek, ott a család, csak nem vallja be. esetleg magának sem. ezért nem akar elköteleződni.

    de ez mind mindegy is, hiszen nem csak neked, hanem mindenkinek jár az őszinte, viszonzott szerelem, na :D ennél ne add lejjebb.

    VálaszTörlés