a sráccal kb reggel fél nyolckor találkoztunk össze és este fél tízkor fordult ki a kocsija a ház elől, szóval tényleg az egész napot együtt töltöttük.
vele az van, hogy felragyog az arcom, ha meglátom, meg zavarba jövök ha csak rámnéz, meg jó ideje nagyon egy hullámhosszon vagyunk ám,
ezért kicsit sajnálom, hogy most, mikor még minden sejtem a másik után kapálózik... mert így ki se derülhet, jó lehetne-e, mert nem lehet semmi.
a pasi meg összezavart, megint, fura üziket írt, fura dolgokat csinált,
nagyon erősen kell emlékeztetni magam, hogy nem akar velem lenni és ez mind üres színjáték és nem jelent semmit se. csak aktuálisan jól érzi magát kicsit. (meg én is.)
francba is már.
közben szerelmes vagyok cukilakótársba, atyaég, annyira jófej, olyan jó erre mindig rájönni...
meg vannak találkozások nagyon szimpi, érdekes és szintén jófej emberekkel, ami hát hű meg há.
csupa izgalom az életem, nem is értem, minek rinyálok. (de, amúgy. a padló még megvan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése