felkeltem és továbbra is picsaszarul voltam, izzadtam meg remegtem meg minden. mivel még tegnap eldöntöttem, hogy nem hagyom el magam, kimásztam azért az ágyból, pedig nagyon húzott vissza...
megettem a konyhaszekrény mélyén talált csokimikulást. megbarátkoztam a gondolattal, hogy a héten már nem keresek pénzt és erről tájékoztattam a munkahelyemet is. ők tájékoztattak róla, hogy bent most hasfájós vírus van. együtt örültünk, hogy nem fogjuk keresztfertőzni egymást.
elmentem a patikába, a zöldségeshez, a sparba, otthagytam egy rakás pénzt, hazacipeltem egy csomó cuccot, úgy éreztem magam, mint a legutóbbi edzés után, de legalább sétáltam is meg levegőztem is.
itthon betetriszeztem mindent a helyére és nagyon büszke voltam magamra. benyomtam egy fehérjeitalt. (még régen a kórházban adtak ilyet, onnan ismerem. vettem egy négyes pakkot, tele van vitaminokkal meg energiával, erre a helyzetre tökéletes. sajnos nem volt vaníliás, ennek az epresnek meg nagyon műíze van, de ha muszáj, akkor muszáj. ez egy hosszabb progi, mivel olyan a cucc a gyomorba érve, mint egy zsák kő, lassan kell inni.) sokat gondolkodtam a dohányzáson. kiolvastam az internetet. hajat mostam, fürödtem. áthúztam az ágyat.
összepakoltam a szobát, csináltam krumplipürét, sütöttem csirkemellet. kivittem a szemetet. rájöttem, hogy nem éri meg összeolajozni az egész konyhát fél kiló csirkemellért, többet nem csinálok ilyet.
összeolajoztam a felsőmet is, aztán összevéreztem a nadrágom, úgyhogy akkor már mostam is egyet.
közben elhasználtam egy százas zsepit, szóval megint elbattyogtam a boltba, immár esőben, hogy vegyek utánpótlást. megállapítottam, milyen szép sorban követik egymást az események: a névnapomra a pasim lázasodott be, valentin-napra én, mikor az lement, megjött, mikor kicsit csillapodott a szokásosnál erősebb niagara, megindult az orrom. (gondolkodom rajta, hogy odacelluxozok egy marék pézsét az arcom elé...)
leültem enni. nem tudtam enni. mérges lettem, hogy nem tudok enni. három részletben magamba erőltettem egy elégnek mondható adagot. megveregettem a vállam. végigpörgettem, mennyi mindent csináltam ahhoz képest, hogy órákba telt kimászni az ágyból és esélytelennek tűnt egyáltalán bármit is csinálni. ezért is megveregettem.
rádöbbentem, hogy holnap megint mehetek boltba, mert betétet, azt nem vettem, pedig nagyon gyorsan fogy. röhögtem egy sort. hasmenéssel és vitaminokkal szórakoztattam magam, majd a szintén beteg cukilakótárssal. teregettem. dohányoztam. tüsszögtem.
meglocsoltam a virágaimat. meghallgattam anyám zsarolós próbálkozását, miszerint ha hazamegyek, bevásárol nekem. próbáltam megértetni vele, hogy mivel a betegség miatt nem mentem-megyek haza, ez nem sokat segít a dolgon, de ha szeretne, nyugodtan hozzájárulhat a kiadásokhoz. megállapítottam, hogy nem jártam sikerrel. abbahagytam a wécére járkálást. kidörzsölődött az orrom. mára elköszöntünk egymástól a pasimmal.
mostanra beesteledett, zombis sorozatot nézek és még mindig picsaszarul vagyok, de szerintem minden tőlem telhetőt megtettem. és veletek mizu?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése