szóval a pasi. hát ez nehéz ügy. egyfelől, mert másfelől meg nagyon egyszerű: vagy működik, vagy nem. tényleg, hátralépve egyet ez ennyi, belátom én is.
amikre most rájöttem:
nagyjából az én kezemben van a kapcsolatunk. úgy értem, ha én képes vagyok elengedni magam, a jelenben lenni, nem szorongani, nem nyüstölni, akkor csodák csodája, működik. akkor egyre szerelmetesebb, egyre jobb, egyre közelebb vagyunk, szeretve vagyunk, szeretve érezzük magunkat, többet kíván velem lenni és én is nyugodt vagyok a külön töltött napokon, biztonságban érzem magam és elvagyok a saját kis életemmel, dolgaimmal.
a szex, az idő- és programhiány mind olyan téma, amiben változtatott, mikor kértem és egyből jó lett. (szóval ez a csiszolódás rész, asszem.)
van viszont rajtam pár gomb, amit nem szabad megnyomni, mert egyből kiakadok és borul minden. ilyesmik, hogy "nincsközösjövőnk", "átvagyokverve", "mégsevagyokszeretve"...
neki meg ott vannak a traumái és a jövőtől való ólmos súlyú félelem.
elvileg kéne tudni beszélnie ezekről nekem, anélkül, hogy drámázásba fulladna, de mindig megnyom velük egy gombot.
halkan jegyzem meg, a mostanihoz is úgy lyukadtunk ki, hogy számomra kiderült: együtt se éltek sose az exnőjével a gyerek születéséig. (jesszus, hogy lehet úgy közösen gyereket vállalni, hogy együtt sem éltek? eddig is megvolt, hogy keveset találkoztak, de hogy éjszakánként se? nem értem a nőt... én sose lennék képes rá. szintén a város két fele, pasinak szintén két munkahely plusz suli, meg még a lakásfelújítás, a saját két kezével - úgy mégis hogy mer ilyen körülmények közé bármilyen nő direkt bevállalni egy terhességet? meg is őrülnék, ha ilyen keveset láthatnám a bennem növekvő gyerek apját, hát ez még egy mezei kapcsolatnak is sok lenne... így már aztán tényleg sehova se férne be egy kis minőségi idő. meg ugye szex se volt, mert veszélyeztetett terhesség... mitől volt ez egyáltalán kapcsolat? nem tisztem ítélkezni, tudom, tudom, csak magamra nézve jobb tudni, mégis mi a fene volt előttem.) és akkor lettek kérdéseim, és egyből olyasmikre kellett gondolnia, amitől eléggé ki szokott borulni.
kiderült az is, hogy igen, az ex megkapta a rendszeres verbális szeretgetést, az összes romantikus rózsaszínködös gesztust, amit én úúúgy szoktam hiányolni.
na és itt kellett volna abbahagyni, nem hogy még a saját kapcsolatunkra terelni a szót...
mindkettőnk gombjai on, aztán tessék.
most ott tartunk, hogy szerinte anyagilag 4-5 év múlva se jár még sehol, és egzisztenciális háttér nélkül nem fogunk tudni gyereket vállalni, és akkor inkább keressek mást, mert ő nem ígér olyat, amihez egy kisebb csoda kéne. hogy nagyobb eséllyel nem, mint igen.
de ha összejönne a háttér, akkor nem mondana nemet.
és kilyukadtunk ugyanott, ahol a szakításkor.
hogy van olyan, hogy pusztán anyagi okok miatt ne jöjjön össze egy kapcsolat. (van olyan?)
az anyagiak miatt kevesebb a progi, mint lehetne, mert spórol. (belépők, jegyek, éttermezés, még egy nyamvadt kávé is sokat számít, mivel van mellette gyerek is meg hitelmaradék is.)
az anyagiak miatt egy szobában él, és még fog is, sokáig. (ebbe nem tudok belekötni, annyival jobb lehetőség, mint egy albérlet.)
az anyagiak miatt kevesebb az idő, mert kell, hogy legyen második munkahelye is + idővel szeretne jobban keresni/akkor is dolgozni, ha kiöregedett a szakmából, tehát van fősuli is + a szoba mind tőlem, mind a gyerektől messze van, így rengeteget tölt utazással.
az anyagiak miatt sokszor reménytelennek látja a jövőt, sokszor fáradt és sokszor lyukadunk ki oda, hogy nem tud nekem (se, másnak se) családalapítós jövőt biztosítani.
az anyagiak miatt nem tud annyit beletenni egy kapcsolatba, mint szeretne, szeretnék.
én ezt végigolvasom, és nem is értem, minek kezdtem vele.
de közben meg de, elképzeltem tavaly, milyen férfi kéne nekem emberileg, és hát pont ilyen. (ugye említettem már itt, hogy az extrákat is megugrotta, pedig.) csak közben elfejeltettem hozzátenni, hogy anyagi szempontok, meg függetlenség, mert gondolta a fene. (az univerzummal tényleg vigyázni kell, lásd második bekezdés.)
vagyis hogy ezzel most aztán semmit se lehet kezdeni, vagy azonnal vége, vagy kivárok, és próbálok akkor se drámázni, ha nyomogatja a gombokat, meg lehetőleg nem megnyomni az övéit.
annak, hogy kéthetente összevesszünk nagyjából ugyanazokon a dolgokon, semmi értelme.
Fúúú, hát nem irigyellek.
VálaszTörlésNagyon nehéz lehet ez az egész, tényleg. Igazából ahogy olvastalak, mindig úgy tűnt, hogy a központi kérdés a gyerek téma, pedig nem (csak).
Valamelyik korábbi posztodban írtad, hogy te úgy képzeled el, hogy járás, összeköltözés, lánykérés, esküvő, gyerek. Abból, amit itt írsz, már az összeköltözés sem menne (ha jól látom), merthogy neki spórolás, meg hitelmaradék, meg gyerek az előző kapcsolatból.
Én ebben az egész dologban az építkezés/előre jutás részt látom akadályozva. Illetve persze, egyszer vége lesz a fősulinak, elfogy az adósság, közben lehet mást dolgozni, gyűjtögetni... De te látod a hogyan-t és a mikor-t?
Persze, nagyon csúnya dolog anyagiakon filózni, de basszus, neked is egy életed van! És vizionálhatunk mindenféle unikornist, meg szivárványt, de egy gyerek igenis pénzbe kerül, ha a csaj kiesik szülés után a melóból, akkor egy fizuból kell megoldani, és igen, ezek valós problémák, mint ahogyan az is, hogy keressetek ketten annyit, hogy lehessen mondjuk egy közös albitok!
Hidd el, hogy az pl nagyon becsülendő a pasidban, hogy ezt reálisan látja, és el meri neked mondani, hogy szte 4-5 év sem elég arra, hogy egyenesbe jöjjön, és hogy nem akar olyat ígérni, amit egyáltalán nem biztos, hogy be tud tartani.
Ne álmokra építs, hanem erre! Neked van 5+ éved? (5+ évet tényleg nem lehet úgy letolni, hogy 2 hetente összevesztek ugyanazon, mert ennek a szitunak asszem az a lényege, hogy nagyon lassan változik, ha egyáltalán változik.) Neked oké lesz 32-33-34 évesen külön lakni? Vagy egyáltalán +1-2-3-4-5 év múlva külön lakni? Meddig működik egy kapcsolat pusztán az újdonság varázsa alapján? (Írod, hogy gyakran egy kv sem fér bele...)
A magad szemszögéből próbálj ilyesmi kérdésekre választ találni, akkor talán előrébb jutsz.
én úgy szeretném azt hallani, hogy minden jó lesz, hogy az ilyen anyagi jellegű akadályok pár év alatt megoldódnak... de nem valószínű a mai világban, igaz?
Törlésmagam körül mindig azt láttam, hogy azért mindenkinek lett egy családra való, valahogy. de azt sose néztem, hogyan... (majd a pasi megoldja című álomvilág.)
tulajdonképp mindketten ott tartunk, ahol az emberek húszévesen szoktak. se olyan családunk, akik be tudnának segíteni úgy komolyabban, se esély lakást örökölni. (sőt, hogy még rosszabb legyen, kijelentette, hogy soha többé nem hajlandó hitelt felvenni. soha többé, tényleg. ellenben az életcélja egy lakás. egy lakás hitel nélkül. hát...
az van, hogy nagyon makacs. úgyhogy ez a cél aggasztó igazán...)
eléggé lehetetlen küldetésnek tűnik, mi? :(
nagyon tisztelem benne amúgy a gerincességét, hogy felelősséget vállal, hogy igyekszik korrekten hozzáállni mindenhez. meg realistán.
a realizmusa rettenetesen fáj, de basszus, lehet, hogy igaza van...
kicsi vagyok és félek szembenézni a felnőtt dolgokkal.
:(
Én úgy látom, hogy itthon eléggé lehetetlen, igen. Az nem merült fel bennetek, hogy fogjátok a sátorfátokat, és irány külföld? Tudom, hogy neki ott a pici gyerek; de lehet jobban be lehetne vállalni kinti fizuból (bár nem tudom, hogy mi a szakmátok) bármit (még akár azt is, hogy kéthetente hazajön), mint itthon vívni a szélmalom harcot évekig.
Törlésugyan, akkor nem láthatná heti 2szer...
Törlésde, amúgy, utalt rá, csak az is még évek, őt ismerve előbb a suli.
még minden évek. olyan dolgokról beszélünk, amik a homályos jövő részei csupán...
teljesen úgy tűnik nekem, hogy mind a ketten - csak más szemszögből - azon eszitek magatokat, hogy kevesek vagytok egy kapcsolathoz. kis téveszmések vagytok :)
VálaszTörlésde az alapvetést akkor sem értem. mind a ketten tudjátok, hogy most más dolgotok van, nem a családalapítás. 4-5 év nem fér már bele, hogy kialakuljon ez? azért menet közben lehet látni, hogy merrefelé halad a történet.
most szerintem célszerűbb lenne a jelent kicsit megélni, meg ilyesmi, azzal foglalkozni, ami jó. hogy mi lesz... 2-3 hónapra sem könnyű előre tervezni, nem hogy évekre.
hát ez nagy igazság :O
Törlésigazából azóta kiderült, mindketten úgy érezzük, a másik szokta felhozni a jövő témát... néztünk is egy nagyot..