még szerdán nagyon azt éreztem, amit, hogy a pasimmal ez így nem jó, ott van a szexpara, meg hogy úgy érzem, nem is szeret, meg ott az a sok hallgatás, elhallgatás, és csak várom, hogy legyen alkalom, de nem lesz, ha nem csinálok, úgyhogy közöltem vele, hogy néhány dolgot szeretnék megbeszélni.
nem is részleteztem, csütörtökön nem volt rá energia, idő, legyen szombat este.
de már attól, hogy megbeszéltük, hogy beszélünk róla, eltűnt a mellkasomról ez a nagy nehéz kő, amit eddig hurcibásztam, így sikerült jó hangulatban várakozni.
és végül egy szó sem esett az engem nyomasztó dolgokról,
mivel szombaton mindent megkaptam, aminek a hiánya zavart.
az ágyban is, hangulatban is, kommunikációban is.
vagyis úgy tűnik, egészen pontosan belőtte, mik is okoztak nekem problémát.
ez akkor azt jelenti, hogy nem csak a fejemben születtek a nyomasztó gondolatok, hanem volt alapjuk, meg azt is, hogy ha hullámzik is, helyrehozható, nem egy újabb szakítás előjele.
a szakítás mély nyomot hagyott, lássuk be. ha hasonlót érzek rajta, ugrok. és akkor még az, hogy nincs orgazmusom, és a félelem, hogy túl keveset adok vissza abból, amit kapok... (a húsleves nem egy szimpla húsleves volt, hanem ennek a jelképe.)
tényleg nem adom vissza a töredékét sem.
ebbe mondjuk erősen belejátszik, hogy csak nála találkozunk, mert 1: a város két felén lakunk, 2: főleg esténként van időnk egymásra 3: nálam nem alhat, mivel túl rövid (és elég keskeny) az ágyam, úgy meg nem tud átjönni, hogy még haza is érjen. 4: kint hideg van és sötét.
mostanában semmi randi, csak átmentem vacsizni, összebújni és aludni. pont. elég zsúfolt időszak volt.
remélem, ha még távolabb leszünk a szakítós résztől, jobban megnyugszom. meg most talán több időnk is lesz egymásra, több energiával.
a barátnőm meg: vannak bizonyos dolgok, amiket már többször megbeszéltünk. hogy ne csinálja. megbeszéltük, miért ne. ne mondjon el rólam ezt meg azt másoknak, ami nem tartozik rájuk, ne fogdosson/akarjon lesmárolni/tegyen szexuális jellegű célzásokat, hogy csak a két legdurvábbat említsem.
józanul tök oké a csaj, de ha beiszik, simán elfelejti, mit ígért. valami hihetetlen tud lenni, és ezt most volt alkalmam több órán át tapasztalni. (gondolom, az a srác, akiről a füle hallatára árulta el nekem, hogy amúgy homoszexuális, szintén nem boldog. ahogy az arcát elnéztem, ez sem volt public infó.)
elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor már nincs több esély.
nekem már kellett "szakítanom" legjobb barátnővel anno, de hogy ilyen nókontakt szinten. vele nem akarok.
de többet nem találkozunk alkohol társaságában.
(ha még egyáltalán, mert végül nagyon csúnyán összerúgtuk a port. kerek perec megmondtam neki, milyen részegen és mit gondolok erről.)
imádom, szeretem, de sose szabadna tudatmódosítania, semmivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése