a kalandozást tegnap délután folytattuk, szintén spontán. miután kiderült, hogy rövid napja lesz a melóban, feldobtam, hogy üljünk már be valahova egy kávéra kicsit beszélgetni, csak a kimozdulás kedvéért. amiből az lett, hogy sétáljunk elviteles kávéval a Duna-parton, majd, hogy előbb menjünk mekibe, mert éhes vagyok, aztán üljünk be valahova, aztán sétáljunk, majd, hogy akkor menjünk inkább a "szokásos" éttermünkbe.
a kompromisszumos megoldás keresése odáig fajult, hogy végül Kelenföldön találtuk magunkat egy nagyon nem fancy, ellenben bőséges adagokkal operáló, családias étteremben. ahol a szomszéd asztalnál egy macska szunyókált a széken (Dobogókőn a hüttében ugyanez, a Római parton szintén, csak az asztal alatt, valahogy vonzzuk a cicás helyeket, tök jó...). ahol valószínűleg a tulajdonos szolgált ki. ahova cuppanós sáron és építkezős részen át vezetett az út. ahol a kézzel írt-fénymásolt étlapon külön szerepel mirelit hasábburgonya meg héjas sültkrumpli és a teraszon meztelen nős hamutartó van kirakva. és amiről csak az tud, aki már hallott róla valakitől... legalábbis ez volt az ember érzése.
egyszerűen tökéletes nap volt, nevetős-beszélgetős-évődős-cukiskodós, ráérős, lazulós, érzésből szeretkezős, egymásra rezgős... az se rontotta el, hogy nem tudtam aludni, amikor visszabújtam mellé az ágyba és megébredt, egyből igyekezett segíteni, forduljunk át, bújjak oda, satöbbi.
meg meglepinek vett nekem nutellát, meg banános csokit, csak úgy, most mondjátok meg... (én meg neki tökmagot. cukik-e vagyunk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése