a szenteste, az nálunk halászlé és krumplipüré rántott ponttyal, kiöltözéssel, előtte közös felolvasás-éneklés, a fa megcsodálása, áhitattal, gyermekien csillogó szemmel, pedig már mindenki felnőtt, minden együnkmár és majdmeghalokéhen ellenére ajándékbontás, egyesével, fürkésző tekintetek kereszttüzében, ezaviláglegjobbhalászléje, rengeteg nevetés, egyre ízléstelenebb témák és bennfentes poénok, vacsi után pedig visszatérés az új szerzeményekhez, hogy alaposabban szemügyre vehessük-megmutogathassuk, és tovább örülhessünk, egymás örömének is.
a nagybátyámék-féle egy rengetegfős, többasztalos ebéd, idén kerítésszaggató almapálinkával indítva, fácánlevessel, harcsapaprikással és túróscsuszával megfejelve, rántott dolgok és baconbe tekert sülthúsok, franciasaláta, krumplisaláta, gyümölcssaláta, szekérderéknyi krémes sütemény, a hároméves unokaöcsém sikongatása, miközben az új játékvonatán utaztatja a legóállatokat, a "fiatalok asztala" éppúgy nevetgél, mint az idősebbeké, és a maga visszafogottabb módján körbenézi egymás ajándékbontását a csodaszép karácsonyfa fényei alatt, meg elmeséli az előző napi élményeket.
a holnap ugyanez a felállás, csak ők jönnek hozzánk és elmarad az ajándékozós rész, talán kicsit más a menü és több benne a pihenős csevegés. (no meg a névnapozásokon lesz a hangsúly, és sanda gyanúm szerint a születésnapomat is felemlegetik.)
idén pedig nem tudok olyan ajándékot mondani, ami ne talált volna száz százalékosan, és ez igen különlegessé teszi az amúgy is sikerült ünnepet. (nem érdekemberség, de nekem fontos, hogy ha már pénzt költenek rám, annak értelme is legyen...)
ágyneműhuzat, táska, pizsama, pléd, edzéshez naci, bizsu-szett, szóval nem kell hűde egyedi dolgokra gondolni, csak valahogy mind olyan, hogy igen, nekem-szép, igen, tetszik, hoppá, még pont aktuális is. végre nem babarózsaszín, végre passzol méretben, de hogy még a huzat is, azért az lutri volt, a pléd pedig meleg és puha és szőrös (aww), sőt, még karácsonyi mintás is, de olyan pont ízlésesen, egyszerűen mindent imádok, komolyan, nem tudom, hogy a frászba csinálták... és asszem, ahogy elnéztem, mindenki más is így érzett, szóval wow. idén nem voltak erőltetett mosolyok.
meg persze a családom szentimentális, úgyhogy írtunk egymásnak névreszóló jókívánságokat, amik szintén elég jók lettek, pedig az elején nehéznek tűnt nem sablonos izéket kitalálni...
boldogság van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése