itt ez a férfi a gyönyörű kék szemeivel, a bizsergető hangjával meg a huncut mosolyával*, és igyekszik összeragasztgatni a kicsi szívemet... hát hogy lehetne nemet mondani erre? ugye.
tök mindegy, mennyi kétséget tudok felmutatni, ha nincs ott, mert amikor együtt vagyunk, semmi más nem érdekel. (öhm... megint. vagy első osztályú drama queen vagyok, vagy pedig tényleg nem kéne együtt lennünk, mert túl sok a kompromisszum. vagy is-is. mittudomén, ehhez nem értek.)
szóval tartom én magam, meg extrém elfoglalt, meg sokszor üti egymást a munkánk is, de azért igyekszünk együtt lenni minél többet.
a munka meg olyan hosszú, mintha nem is egy nap lenne a nap, vagy azért, mert lassan tellik, vagy azért, mert millió dolog történik közben.
mostanában az első pihenőnapomat elviszi az ördög, sőt. pl ma azt se nagyon tudtam, hogy vasárnap van...
azért igyekszem valahogy visszatérni a valóságba, de nehéz úgy, hogy közben főleg ő érdekel. ez egy ilyen időszak: keveset alvós, bizalmat visszaépítős, ismerkedős, minden mást kicsit elhanyagolós.
kicsit.
(*és mielőtt bárki megvádolna felszínességgel, nem csak ennyit látok benne.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése