kőkemény munka árán meggyőzött, hogy félreértettem, hogy nem is úgy van, köztünk, velünk minden oké, csak én magyarázok bele dolgokat, egész más baja van, azt érzem, tök kis hülyének tűntem, hogy parázok itt össze-vissza, közben ez csak nettó szemellenzős önzőség...
erre tegnap este szakított velem.
óbazz. <3
VálaszTörlésEz tényleg durva, de mondjuk nekem felszaladt a szemöldököm, amikor pár bejegyzéssel korábban azt írtad, hogy az előző csajba ilyenkor már hűde szerelmes volt. Ez_mi?
VálaszTörlésMéricskélés? Szemét dolog ez.
Fel a fejjel, lesz jobb!
azokat nem ő mondta, az csak az volt, amit én leszűrtem a beszélgetésből... totál azt hittem, hogy azt kommunikálja: nem szeret mégse. aztán elmagyarázta, hogy valójában volt itt egy kis félreértés: nem szeret még annyira, hogy záros határidőn belül forever-together, házasság, gyerek, ő azt hitte, ezt kérem rajta számon, én meg nyilván valami tök másról beszéltem még.
Törlésja, és a másik nőt jobban szerette csak az én állításom. mondjuk tudom, hogy így van, de ő sose hasonlítgatott minket.
köszönöm, csajok.
VálaszTörlésSzia Nádja,
VálaszTörlésmegkérdezhetem hány évesek vagytok? Mikor vált el a párod és hány év után?
Szerintem a válást nem tudta feldolgozni, jobban odaütött neki mint ahogy gondolta. Nem élte meg a válás klasszikus szakaszait, nem tudott rajta túllépni. Elásta magában jó mélyen. Próbálta magát elfoglalni. Hitegette magát, hogy jól van. Minden ok.
De aztán elég egy kis dolog, egy illat, egy élménykép, egy jel bármi ami úgy mond aktiválja az emberben a mélyen eltemetett dolgokat és az a felszínre tör. :( Dől az addigi élete. És ott találja magát sűrű kétségek közepette, a bizonytalanságba mint amikor válás mizériája volt. Ez felőrli az embert sokszor nemcsak lelkileg, hanem pszichésen, fizikailag is.
Van egy férfi ismerősöm, kivülről totál úgy jön le mindenkinek, hogy helyén van az életben, mindig hatalmas mosoly, kedvesség, segítőkészség. Válása után is ilyen volt, majd egy nap idegösszeomlása lett, depreszzió stb. Pszichológust, pszichiátert is megjárt. Dilibogyók stb. Egyértelmű diagnózis az volt, hogy a válás, gyerekek "elvesztése", kudarcnak élte azt meg szép lassan kicsinálta.
Szerencsére ma már jobban van. Szerencsére a volt feleséggel le tudtak ülni és megbeszélni a láthatásokat ( ne két hetente egy hétvége)...és újra fel tudta építeni saját magát.
Szerintem nem szabad fél vállról kezelni egy ilyen jelentős dolgot, mint a válás. Ez jó nagy ökölcsapás a szívnek, észnek.
Legjobbakat nektek.
Szeptember
harminc plusz és minusz kettő. és nem voltak házasok. nagyon hamar történt náluk minden (ebből is tudom atombiztosan, hogy nagyon szerelmes volt már ilyenkor a másik nőbe), fél év múlva már tudatosan gyereket csináltak (ami nekem erősen wtf), a születésekor meg szétmentek (na nem naprapontosan, de értitek). a nőről kiderült, hogy csak gyereket akart meg gyerektartást, pasit nem (ez hagyomány a családban, mint kiderült).
Törlésés túl hamar jöttem, és mikor ezt elmesélte, még tudtam, hogy nincs kész rá, de nem bírtunk megállni... aztán ez elsikkadt kicsit. megtett mindent, hogy szeressen, csak ugye mégse sikerült.
sehol sem tart még a feldolgozásban. nagyjából fél évet volt egyedül, ami lófasz.
jön majd jobb, fel a fejjel!
VálaszTörlés