na jó, ezt szándékosan kihagytam belőle

nem, nem tartott vasárnapig a kommunikációs stop. csütörtökön megtörtem egy sms-sel, amire válaszolt, majd később ezen felbuzdulva hívott is. megegyeztünk, hogy oké, tényleg próbáljuk meg.

ez nagyjából úgy nézett ki, hogy bármit is csinált, mondott vagy írt, minden rossz volt, és dühös voltam, hisztis meg beszólogatós. ötpercenként vágtam a fejéhez, hogy biztos csak hazudik, ja nem is, de igen, hullámzott az egész és már magamat is megijesztettem, igazából. és természetesen voltam inni és összekavartam valaki mással és aztán elmeséltem neki, nyilván, ami jól felzavarta az amúgy sem állóvizet.

minden rossz volt, kivéve a szexet - a szex az zseniális. (itt jegyezném meg - tilos kettesben maradni azzal, akivel ennyire kívánjátok egymást, mert úgyse bírjátok ki. akkor se, ha amúgy haragszotok. ha tudjátok, hogy ki kéne. ha egyikőtök se akarja... sehogy. én szóltam.)

aztán annyira elfáradtam keddre és olyan elegem lett már mindenből, hogy elegem lett magamból is és varázsütésre abbamaradt a hullámzás meg a hiszti. és onnantól teljesen jó együtt lenni, lett is egyből értelme meg sansz rá.

igyekszik egyébként, ami jó, és reméli, hogy ha elég kitartó, szép lassan újra bízni fogok benne.

nyilván nincs elfelejtve, nyomot hagyott mindenen, issza ő is a levét, de attól még újra haladunk valamerre...

tudtunk végre időt is együtt tölteni, beszélgetni hosszabban, sőt, egy egész álló napot együtt lenni anélkül, hogy valamelyikünk is elmenne (mert azért nem vagyok hajlandó csak úgy elétérdelni ezek után), és egészen más, egész idegen érzés vele lenni. tényleg még csak most ismerkedünk és hát hű, annyira furi minden...

most nem agyalok különösebben a jövőn*, lövésem sincs, mi lesz, tényleg egyszerűen csak tudom, hogy ez így épp jó.

fejes a kitudjamibe, azt hiszem. csak most őrültködő csillámpónik nélkül. (egyelőre.)

* elhangzottak olyanok tőle, hogy ki mondta, hogy nem járunk, meg ha tényleg nagyon kell pisilnem, hazafele beugorhatunk anyukájához, sőt, hogy ebédeljek velük karácsonykor, de nem érdekel, komolyan, tényleg nincs mit siettetni ezen...