mióta kimondta, egy csomó lefojtott dolog került elő. rengeteg intenzív érzelem, nyersebb vélemény, háttérbe tolt igény, elhallgatott akármi.
bátrabban felvállaljuk magunkat is meg jobban merünk konfrontálódni is most, hogy semmi tétje. felszabadító, ami folyik köztünk.
fura, hogy a kórház óta nem ez volt, pedig ilyennek indultunk eredetileg... szomorú, milyen könnyű észre se venni, hova fajulnak a dolgok. és milyen gyorsan... az úgy tökre nem volt már jó, nem is értem, mit akarok megmenteni... (de igen, pontosan tudom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése