hát jó, Glamour-napok, csá, majd max megint beesek péntek reggel előzetes terepszemle nélkül a kifosztott boltokba, tömegbe és káoszba... ha lesz erőm, kacc-kacc. (remélem, később is lesz az, amit vennem kellene...) új telefon rendelése eltolva, nehéz ügy ez úgyis annyi pénzből, amit szánok rá, meg is kell tapogatni az eddigi jelölteket élőben, ha eddig kibírta a régi, remélem, bírja még kicsit. (akkorát zakózott a kezemből tegnap, és még csak szét sem esett, minden bizodalmam benne van.)
hugom elúszott a mával, pipa.
barátnőmet átinvitáltam, úgy meg nincs kedve, fájó szívvel áttéve máskorra. (nekem is ez lett volna a napom fénypontja, miheztartás végett, vártam már nagyon, szóval tényleg kár.)
mobilnetet rendelni holnap is tudok, már döntöttem, csak fel kell őket hívni vagy dobni egy sms-t, annyi bele fog férni.
a minden más ráér.
boltba elbattyogtam végül, újabb félsiker. persze a húsok borzalmasak voltak - marad a holnap hajnali piacra rohanás, de nyolckor lefekszem a francba, drukkoljunk, hogy aludjak is.
és nem túlzok, megdöbbentő, mekkorát zuhant a teherbírásom röpke egy hét alatt, és milyen lassan akar visszakúszni legalább egy elfogadhatóan nyavalygós szintre.
négy éjszakát, három napot kellett végigkoplalnom. az egy sovány embernek sok. azalatt egyszer kaphattam cukros teát, meg kétszer valami "cukros infúziót", kétszer sóoldatot, slussz. úgy elszállt az erőm tőle, hogy simán elaludtam beszélgetés közben, könyörögtem a nővéreknek, hogy csináljanak valamit, bármit, mert fekve is szédülök és nem tudok felkelni az ágyból, és amikor a műtő előtt várattak egy órát meztelenül, a hidegben, pár lepedővel letakarva, és végighallgathattam, hogyan operálják meg ébresztik az előzőt, már se tiltakozni, se rettegni nem tudtam, olyan volt, mintha csak félig lennék a testemben, a tudatom kezdett már kifele csúszni, csak úgy magától.
és akkor még jött a frissen műtöttek fájdalma. ami egyébként öröm és boldogság a görcsökhöz képest, amiket sikerült még megnyernem valami fertőzés vagy a rosszul pozicionált drén vagy némi megbolygatott vesekő/homok miatt (nagybetűs rejtély maradt az ok) - háromszor, hogy igazán kimaxolhassam.
a fájdalom pedig fárasztó. és én már gyulladt vakbéllel dolgoztam végig a péntek-szombatot is, a műtét kedden volt, de még csütörtökön is görcsöltem egy jót. tehát nem pár óráról beszélünk, szóval.
nem kell érte sajnálni, vagy ilyesmi, csak hát ja, qrvára elfáradtam és legyengültem, és az istennek se akar a szervezetem ugyanolyan lenni, mint volt. (pedig régen is akadoztak nálam a dolgok, de ugyan kérem, már azért hálás lennék, ha megint ott tartanék. #türelmetlen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése