nagyon eltűntem

hiába volt ez a rövid hetem, semmi kedvem nem volt írni...

 

különben olyanokkal vagyok adós, mint hogy:

mindenki beteg. cukilakótárs hazaért, 2 méterről láttam a teniszlabdányi manduláit, meg se kellett szólalnia (mondjuk nem is tudott), a pasim is dögrováson volt, mióta vasárnap hazajöttünk - folytassuk a logikai sort... (halál.)

 

keresett az ex. azok után, hogy a macskázni átköltözés első napján üvöltözött velem, meg olyanokat mondott, hogy ha nem lenne szüksége a segítségemre, azonnal kibaszna a lakásból, úgy, ahogy vagyok, meg hogy baszódjak meg, meg úgy üvöltött velem már a telefonban, hogy mindenki engem sajnált a metrón... szóval azok után, meg hogy mikor visszajött, úgy jött vissza, hogy hozzám is, mintha a tulajdona lennék, mintha hozzá tartoznék,

mindezek után képes volt most sms-t írni, hogy ha épp dolgozom, beugrana meglátogatni.

sms-t. (ő nem ír sms-t.) meglátogatni a melóban. (ő nem látogat meg, nem mutatkozik velem a városban.)

 

meg néztem a tűzijátékot, egy tűzoltóság tornyából (very romantikus, such menő - vagy hogy is mondják...). (amúgy szinte semmit nem látszott belőle, de a városra nyíló kilátásért megérte, meg a tériszonyomnak is teret kell néha adni.. csak a fél tűzoltóság röhögött rajtam, hogy nem mertem mégegy emelettel feljebb menni... )

 

abszolút sikerrel vettük a vasárnapi családlátogatás, megvolt a régi nagy álmom, egy közös hazahaza buszozás, kábé mindenki eljött, nagy zabálás is volt meg rengeteg süti meg kerti sütögetés, és azóta is együtt vagyunk, szóval.

 

és libegőztünk is meg normafáztunk is meg főzött is nekem meg vigasztalt is, meg ki is nevetett, amiért elszontyolodtam az első olyan nap miatt, ahol nem volt szex (aztán lett), és éjjel ha felébred, átölel, és reggel is még össze lehet bújni, és ez nagyon-nagyon jó...

 

mondjuk a szerda, az szar volt, katasztrofális, elmondhatatlan, mondjon le minden ilyen nap.

 

de ő abban is jó volt.

 

meg a tegnap délelőtt se volt akkora fun, mikor egymagam nyűglődtem itthon, fejben hisztizve... szerencsére amint eljutottam odáig, hogy vele is minden szar és semmi értelme és legyen inkább vége, akkor rájöttem, hogy csak a vírusok mentek az agyamra, és inkább hajat mostam.

 

meg múltkor testközelből láttam egy csomó bolondot. de hogy így két nap alatt hármat. a bolondok az új üzenet az univerzumtól... (ja, nem, már a vírusok, bacik, takony.)

 

meg egyik nap  a főnököm csúnyán rámmordult érkezéskor, másnap meg egy puszit cuppantott felém. khm.

 

most pedig cuki gyerekeket nézek az ablakból, ahogy locsolják a macskaköves placcot a retrófecskendővel, meg másznak befele a mindenféle tűzoltóautókba - és csak azért nem vagyok ott, mert non-stop folyik az orrom... különben mindent végig akarnék próbálni én is, hát mekkora móka már... értitek...