hullafáradt. mint ti.

gondolom, más is úgy érzi, túl sok ez a jóból nyárból kánikulából... és más se alszik, meg eszik, meg gondolkodik, hanem max csak vegetál...

hát igen.

más is, beleértve a macskát, természetesen, szintén nyűgös, semmi se jó sehogy.

az egyetlen vigaszom (már-már luxusom), hogy a héten egyáltalán nem dolgozom. a hétfő és a kedd még kötelességletudós, takarítós-vásárlós, pakolós, rohanós-intézkedős, macskázós lesz,

de aztán három egész napig ki se óhajtok bújni a tűzoltósrác nagy, erős karjai közül. (képletesen értettem, mielőtt még...)

ha sikerül vennem fürdőrucit (drukkoljatok), megyünk vízpartra, valahova, és akkor nekem jó lesz.

persze tök mindegy minden, mert ha velem van, nekem már akkor is jó, de azért mégis...

tegnap megcsodáltuk a színes-zenés margit-szigeti szökőkutat (vagyis leginkább végigcsókolóztuk a műsort, szóval főleg egymást csodáltuk), és aztán mélyen a szemembe nézve valami ilyet mondott:

a múltkor kérdeztél valamit, és most muszáj elmondanom megint, mert nekem ugyan magától értetődő, de ezek szerint neked nem: nagyon szép vagy. szerintem mindenhogyan szép vagy...

tudniillik megkérdeztem úgy egy héttel korábban, hogy szépnek talál-e. és mekkora cuki már, hogy megint eszébe jutott, és megint elmondta, csak úgy... amúgy nem az a bókolós fajta (én többet dicsérem őt, ciki, nem ciki, aztán mindig picit elszégyellem magam persze), inkább gondoskodós meg figyelmes meg körülugrálós...

egyébként viszont úgy néz rám, mintha én lennék a legcsodálatosabb lény a földön, amitől folyton zavarba jövök, és nagyon jól esik... és remélem, nálam is elindul majd az, hogy elkezdem magam szebbnek látni, meg szebbé is válni ettől...

sok év romboló szavait vajon milyen gyorsan lehet visszafordítani? magamban már rendeztem valamennyire, de érzem, hogy keresem a hibát a képletben - az nem lehet, hogy valakinek ennyire tetsszek, ilyen klassznak lásson, ennyire kitartóan örüljön a puszta jelenlétemnek... (miközben én is ilyennek látom őt, de hát ugye ésaztán...) imádom, ahogy rámnéz, imádom, ahogy elveszünk egymás szemében, ahogy hozzám ér, vigyáz rám, tulképp a tenyerén hordoz...

imádok tetszeni neki, és remélem, felnövök a feladathoz...

ő meg tartsa meg azt a jó szokását, hogy így néz rám. meg ennyire kíván. meg hiányol. meg meg...