munkica

ahogy kezdek belejönni és belelazulni, meg kitapasztalni a ritmust (pisilés, cigi-kávé, üresjáratok, csúcsidők, variációk egy témára), kezdem nagyon élvezni. nyilván nem móka holtfáradtan, fornettin élve (minél fáradtabb vagyok, annál kevésbé vagyok képes előre gondolkodni... mondjuk lassan már gondolkodni se...) várni a végét, vagy legalább amíg kicsit le tudnak váltani, akár csak egy cigi erejéig (amit nem szeretnek megtenni, hm-hm), 

közben meg de, az.

és igyekszem tényleg jókedvet és energiát és érdeklődést vinni bele, főleg a magam szórakoztatására, de a munkatársak miatt sem árt. picsafáradt vagyok és egyfolytában a spontán sírás kerülget? kitérdekel. legalább egy hősnek érezhetem magam nap végére... (pedig amúgy nagyon nyávogós vagyok, mondanom se kell...)

nincs netem, a falak leárnyékolják a wifit, néha nem tudnak elég gyorsan kiengedni mosdóba, ha kiszököm dohányozni, félni kell, hogy a főnökúr meg ne lássa, üresjáratok idején megesz az unalom és ingerhiány, csomószor huzat van, egész nap az van, amit reggel magammal vittem, nincs kajaszünet, még mindig mindenkit keverek mindenkivel és tök ciki, viszonylag kis területre vagyok bezárva tizenkét órára, ésatöbbi...

de közben lehet rejtvényt fejteni, írni-olvasni, sms-ezgetni, telefonálgatni, bármit, amit kitalálok (ha meghalt az agyam, csak mechanikusan színezgetem a nagybetűket a metroban és a kutya se szól érte), szép lassan elkortyolgatni a kávém, legalább le fogok szokni a cigiről (előbb-utóbb), akkor eszem, amikor akarok (és tudok), a kinti kánikula bent kellemes, szellős nyár, egy csomó kedves és érdekes emberrel találkozhatok nap mint nap és a legközelebbi kollégáim pasik fegyverrel, ami valahogy megdobja a komfort- és biztonságérzetem, pláne, ha még jófejkedni is jut idejük... meg még sok-sok minden jóság...

csak a főnök maradhatna szabadságon, igazi fun így az élet... tényleg, egy szavam se lehet... pláne, hogy ezek a nagy falak számomra eleve ismerősek és otthonosak... és már a nagykaput is megtanultam kinyitni (vállveregetés, perverz büszkeség), ami az összes férfi gondoskodó ösztönét beindítja, pedig nem is magassarkúban pipiskedek, nagyon kis vicces.

szeretem.