cukilakótárs kettő, azaz a hímnemű megjelent. egy jól megérdemelt délutáni szundiból (na jó, mit szépítem, kidőltem, mint egy zsák krumpli) ébresztett, a szüleivel és egy haverjával együtt.
azt se tudtam mi van, komolyan. még jó, hogy már csak a konyhában uralkodtak hadiállapotok, de így se voltam boldog, hogy a mosogatnivaló, meg a hűtőtakarítás eredménye, meg a tegnap kiöntött lecsó mind ott szaglott... az anyja az a tiptop vállalkozófeleség, aki egyszerre abszolválja a fullsmink-magassarkú kombót a mindig rendezett háztartással...
a jó hír, hogy egyébként kb enni lehetett volna a földről, erre büszke vagyok... (a rossz, hogy a pasik mindent összejárkáltak utcai cipővel, bicikliket tologattak, széket szereltek és még a szobámba is benéztek... szóval a nagy tisztaság csak mutatóba tartott. meg hát kamaszfiúk még... a kamaszfiúk nem a tisztaságmániájukról híresek...)
a ráérős, egész lakást birtoklós szombatnak lőttek, sőt, a másik srác is itt lesz pár napig... cukilakótárshoz vagyok én szokva, meg egyedülléthez, fura kicsit a jelenlétük így hirtelen... mondjuk mostanában hiányoltam a férfiakat az életemből - hát tessék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése