újabb kalandok

egyébként tegnap nem a lediplomázásom volt a legnagyobb szám, hanem az odavezető út. (nyugi, nem coelhosodtam el, és lelkem legmélyebb bugyraiban se fogok turkálni, bátran olvassatok tovább.)

ültem az ágyamon a laptopommal, teljesen belemélyedve a munkába, már pirkadt, de még minden nagyon csendes volt.

és akkor hirtelen BUMM (igen, hatalmas bumm) - a nyakamba robbant egy villanykörte.

mindent megsoroztak és beterítettek a szikrázó, forró üvegszilánkok - az ágyat, a gépet, a jegyzeteimet, a szekrényeket, széket, szőnyeget, engem. félhomályba borult a szoba, körülöttem izzó darabok égtek és olvadtak bele a vadiúj pokrócba és ágyba. (az ágyba!!!, ami nem az enyém.) én pedig kaptam egy kisebb sokkot.

ízlelgessük kicsit a jelenetet, ahogy tágranyílt szemmel bámulok, miközben remeg kezem-lábam, és fogalmam sincs, mi a franc van. mindezt egyedül, az amúgy is széjjelnyúzott idegrendszeremmel, a védés előtt pár órával, egy átvirrasztott éjszaka után.

ugye szép?

 

ezután gépiesen a telefonért nyúltam és felhívtam anyámat. egyrészt meggyőződni róla, hogy még élek, és nem csak az utolsó pillanatok beragadt emlékképe vagyok, másrészt tényleg nem tudtam mást reagálni. (még bőgni se, pedig arra vágytam volna.)

persze ugrott minden tervem. kellett vagy egy óra, hogy elmúljon a remegés, újra tudjak gondolkodni és befejezni, amit csináltam, sőt, örülni is, hogy legalább nem gyulladt ki semmi. már majd' bepisiltem, de tudtam, hogy ha elhagyom a szobát, nem lesz időm visszajönni.... és tényleg - rendesen leizzadtam, mire mindent összeszedtem és kikommandóztam velük a folyosóra... (de mostmár bármikor bárkivel bevállalok egy twisterezést!) 

kirohantam dohányozni (és leszólítottam egy bácsit, hogy ugyan nézze már meg, nincs-e megégve a hátam vagy a nyakam, mert pont észrevettem, hogy a combom de, viszont a többit nem látom, érezni meg még mindig nem érzek semmit. kicsit furán nézett...),  nagyjából kiráztam a hajamból az üvegmorzsalékot, sminkeltem, öltöztem és elhúztam a városba kinyomtatni a diasoromat.

ahol is a nyomtató először nem ismerte fel a pendrive-omat, aztán begyűrte a papírt, majd összefolyt kicsit a festék.

szóval mikor végre bekerültem a bizottság elé és lefagyott a gépük, annyira már nem is lepődtem meg...

hát ezek történtek. nem mondom, hogy unatkoztam, de meglettem volna nélkülük.