megváltás

összehoztunk egy találkát a barátnőmmel, akinek mérhetetlenül hálás vagyok éppen.

ez az egy beszélgetés rávilágított, hogy nem véletlenül, a semmiből vagyok szarul, hanem igenis ott az a sok apróbb-nagyobb történés, amiknél homályosan érzi ugyan az ember, hogy talán nem stimmelnek, de csak mikor végre van kivel megvitatni, derül ki, hogy nem talán, hanem nagyon nem. hogy az egész egy fojtogató csapdahelyzet, tele méltánytalan tettekkel, mérgező manipulációval, aljas, lehúzós emberekkel, akik sulykolják, hogy rossz vagy, hibás vagy, alkalmatlan vagy, életképtelen vagy, miközben a bajban sosem segítenének...

ti ezekről mind lemaradtatok, ti csak a végeredményt láthattátok, az őrület határán billegő, nyüsszögő, csontsovány nádját, aki már nem eszik és nem alszik és titkon retteg, hogy meddig bírja még a teste.

de tudjuk, hogy ez egy blog, ami csak egy szelete az életemnek.

és hogy mikor magára marad az ember a sok abnormalitással, hajlamos azt feltételezni, hogy benne van a hiba, nem pedig a másokban, mert a mások többen vannak.

családom és exem, köszönöm, majdnem megmurdeltem itt a nagy magam hibáztatásában, miközben qrvára nincs igazatok.

talán ha előbb elmesélem valakinek, előbb jövök rá... na, majd legközelebb. mert ezt mégegyszer ne.