napom

különben két pohár almafröccs közt megtudtam, hogy ha semmit se bírok beerőltetni a befőtt teteje alá, át kell szúrni késsel*. de mindegy, mert nekiduráltam magam a konyhának, és lett tejszínes-sajtos krumplim rántott tökkel meg hússal. (amiből még alig bírtam enni jól bevacsoráztam.)

mondjuk előtte még ki kellett takarítanom a konyhaszekrényt, amibe reggelre belerobbant a tetra-pakkos, jövőre lejárós sűrített paradicsomom... (mikor először kinyitottam, egyből vissza is csuktam, mondom ennek fussunk neki mégegyszer...) ilyet se láttam eddig.

ja, és valamiért olaj van a konyhafiókban. már hogy úgy beleöntve, mert belefolyni sehonnan se tudna... azt se tudom könnyen értelmezni, meg is hagytam holnapi mókának.

meghallgattam még egy sztorit hugom ismerőséről: a komoly pasija bevallotta, hogy megcsalta, csak úgy ad hoc jelleggel, telefonon. mert, mint kiderült, fel lett jelentve erőszakért, ami miatt el is bocsátották. izé. (horror.) hugomnak meg elveszett az éterben a megrendelt telefonja, amit azért vett, hogy tudjon puskázni egy horrorvizsgán mert az előzőt megúsztatta a wc-ben, és csak órák múlva vette észre. az újat meg "átvétel híján visszaküldték", úgy, hogy még meg se érkezett az átvételi helyre, szóval lehet, hogy nem is létezik.

ó, és tegnap este úgy találtunk közös ismerőst valakivel, hogy egyetlen embert ismer a szülővárosomból, és azt pont én is, csak ő az ország másik felén találkozott vele. (ez nem a napom része, csak eszembe jutott.)

kicsit szomorkodtam is, mert látványosan lesoványodtam ebben a pár napban: a mellem és a vádlim rémesen fest. de bízom a rántotthús erejében, szóval. 

valamint lett egy szúnyogom, le fogom még vadászni, miközben vállalhatatlan zenéket hallgatok...  (mindig elfelejtem, hogy zenét hallgatni mennyire must have.) (vállalhatatlanokat meg főleg.)

maradhatna minden kicsit így... 

kivéve a szúnyogot.

update: levadásztam.

*egy befőtt fedelének megrongálása ellenkezik a neveltetésemmel, így sose jutott volna eszembe.