végül kedd este keveredtem elő az extől, nagyon mehetnékem volt, mentem is, jól is esett. igazából azóta mindig mentem, valahogy ijesztőek lettek az egyedül itthon ülős esték... szoktam szeretni őket, de most nem a barátaim.
nevettem rengeteget, cserébe túl sok dolgot sikerült megtudnom, amiket nem akarok. zavarba ejtő dolgokat is, fájdalmas dolgokat is, ijesztőeket is.
többnyire nincs velük dolgom, csak #túúúmáccsinformésön meg #wtf, de a fejben kváziszerető státuszomtól sanszosan elköszönök. sosem fogom megérteni a pasikat, attól tartok. (cserébe úgy felbosszantott reggel, hogy egyből kiugrottam az ágyból.)
a csaj, akivel találkoznunk kellett viszont két perc alatt rámutatott: indokolatlanul sok mindenen parázok. mármint fölöslegesen stresszelem magam. effelé tendáltak a saját gondolataim is a hétvégén, szóval megint behoztam az elfogadást. igyekszem, igyekszem, de ha valami nem úgy sikerül, hátistenkém. erőből, szigorúsággal se jutok többre, csak még pocsékul is érzem magam.
mit ne mondjak: a lakás ragyog, a virágaim boldogok, a cuccaim kiszanálva, átpakolva, helyet találva, a főztöm végre újra finom, ex valahogy máshogy hiányzik, és még csak el se várom, hogy mindez így maradjon, hiszen ez az időszak hullámzó, nem lehet mindig nevetni...
hashtag kicsit most jól érzem magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése